Kezdjük
ott, hogy 3 óra alvás nem biztos, hogy elég volt a repülőút előtt.
Közös reggel Nattika családjával, gyerekek meg teljesen felpörögve. Nagyon szimpatikus család volt, látszott az összetartás és szeretet. Picit hiányozni is fognak.
Reptéren viszonylag gyorsan haladtunk, bár itt is annyi biztonsági ellenőrzés volt, hogy borzasztó. Mindenhol komolyabban vették, mint Pesten.
Sorakozunk a gépre, itt már csupa európiai ember van. Ádám megint jól választott ülő helyet, mert csak ketten ülünk egy sorba. Ez az út 7óra, majdnem 6000 km, és hideg van a gépen. Hiába voltunk beöltözve, takarózva, mégis fáztunk. Jó tanács bárkinek, hogy legyen mindig plusz egy pulcsi a kézi poggyászba, mert szükség lehet rá. Szóval én meg is fáztam a gépen. Köhögni eddig is köhögtem, valahogy a szervezetem nem szereti a szmogot, de most már náthás is vagyok.
Helsinkiben 18 óra az átszállási idő, eredetileg be mentünk volna várost nézni, Tablereknél bandázni, de mire ideértünk elfogyott a lelkesedés. Egyrészt mínusz 15 fok van kint, nekünk meg javarészt nyári cuccaink vannak, másrészt már unjuk a sok biztonsági ellenőrzést. Szóval döntöttünk, maradunk a reptéren, itt töltjük az estét.
Este 7-ig elboltoztunk, Ádám dolgozott, én blogoltam, aztán én be is dobtam a szunyát. A repülőről elcsórtam egy párnát és egy takarót, ez meg is mentett minket. Engem semmi sem zavart, nagy tömeg vagy sem, aludtam :-D
Ádám csak hajnalban tudott elaludni mikor elcsendesedett a reptér. Ezt is túléltük, nincs hiszti, kitartunk, töltekezünk a fényképekből. :-)
Közös reggel Nattika családjával, gyerekek meg teljesen felpörögve. Nagyon szimpatikus család volt, látszott az összetartás és szeretet. Picit hiányozni is fognak.
Reptéren viszonylag gyorsan haladtunk, bár itt is annyi biztonsági ellenőrzés volt, hogy borzasztó. Mindenhol komolyabban vették, mint Pesten.
Sorakozunk a gépre, itt már csupa európiai ember van. Ádám megint jól választott ülő helyet, mert csak ketten ülünk egy sorba. Ez az út 7óra, majdnem 6000 km, és hideg van a gépen. Hiába voltunk beöltözve, takarózva, mégis fáztunk. Jó tanács bárkinek, hogy legyen mindig plusz egy pulcsi a kézi poggyászba, mert szükség lehet rá. Szóval én meg is fáztam a gépen. Köhögni eddig is köhögtem, valahogy a szervezetem nem szereti a szmogot, de most már náthás is vagyok.
Helsinkiben 18 óra az átszállási idő, eredetileg be mentünk volna várost nézni, Tablereknél bandázni, de mire ideértünk elfogyott a lelkesedés. Egyrészt mínusz 15 fok van kint, nekünk meg javarészt nyári cuccaink vannak, másrészt már unjuk a sok biztonsági ellenőrzést. Szóval döntöttünk, maradunk a reptéren, itt töltjük az estét.
Este 7-ig elboltoztunk, Ádám dolgozott, én blogoltam, aztán én be is dobtam a szunyát. A repülőről elcsórtam egy párnát és egy takarót, ez meg is mentett minket. Engem semmi sem zavart, nagy tömeg vagy sem, aludtam :-D
Ádám csak hajnalban tudott elaludni mikor elcsendesedett a reptér. Ezt is túléltük, nincs hiszti, kitartunk, töltekezünk a fényképekből. :-)
Fogok majd még írni egy záró blogot, ami
majd a plusz infókat tartalmazza,
ez biztosan később készül majd el.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése