2019. április 21., vasárnap
2019.04.04. Csütörtök 8.nap
Sajnos ma van az utolsó napunk. Reggeli a szálláson, kedvenc helyen kávézás, ott vett magának Ádám egy pólót emlékbe.
Ma már csak a délelőttünk maradt, az utazásaink során ez már csak séta szokott lenni, illetve a szükséges dolgok beszerzése amit szeretnénk hazavinni: képeslap, hűtőmágnes, Gin (amiért jelen esetben elég sokat sétáltunk) illetve a szivarboltba mentünk még el. Na ez mondjuk írhatnám csupa nagy betűvel, mert Ádámnak ez olyan mennyország féle volt. Maga az üzlet is gyönyörű, de szépen felöltözött, öltönyös fickók az eladók, akik persze folyamatosan szivaroznak. Minden vásárló kap maga mellé egy eladót, aki segít neki a humidor helységben kiválasztani mit is szeretne megvenni. Szerintem a pasiknak ez olyan hely, mint a csajoknak egy óriási cipőbolt. Mivel az idő szűkös a város meg nagy, így nyomtunk még egy metrót, és mentünk a szállásra összepakolni. Azt hiszem életünk leggyorsabb összepakolása volt. Szerintem 10 perc se :D
Ebédre még elmentünk a szülinapi hambis helyre, mivel az nagyon bejött nekünk és utána hívtunk egy übert, a reptérre. Über és a taxi itt elég vállalható áron van. Pesten ezért a távolságért, már igencsak fizetni kellene. Reptér, kicsekkolás, pecsét az útlevélbe, motozás, biztonsági ellenőrzés, és duty free. Nem , nem vagyunk alkoholisták, de itt olyan jó árban volt a pia, hogy hoztunk 5 üveggel is :D
A repülőn megint szerencsések voltunk, ülőhely választás nélkül ültünk egymás mellett, ráadásul csajok megint ablaknál. 9 óra volt haza az út, délután 6-kor szállt fel a gép és reggel 8-ra értünk Feri hegyre. Én szerencsés voltam, elfeküdtem 3 ülésen és nagyjából az út felét átaludtam, sajnos a többieknek ez nem sikerült, szóval elég viharvertek voltunk Budapestre érkezve.Van nekem egy drága jó Apósom, aki jött értünk és hazahozott minket Egerbe.
Összegzés:
- Imádjuk New Yorkot
- Biztosan vissza fogunk még menni
- Drága, de minden pénzt megér
- Végig azt érzi az ember, hogy egy filmben van
- Jó a közbiztonság, egyszer sem féltünk
- Az emberek figyelmesek, kedvesek, előzékenyek
- Hiába van ennyi ember, nem érzi az ember zsúfoltnak
- Nem betonváros, rengeteg parkja van és figyelnek, hogy mindenhol legyen virág
- Tisztaság van, gyakorlatilag az utcáról pengével szedték fel a rágót
- Színes, vidám, pezsgő, lenyűgöző, fárasztó, nagy, mindig újat mutató
Ma már csak a délelőttünk maradt, az utazásaink során ez már csak séta szokott lenni, illetve a szükséges dolgok beszerzése amit szeretnénk hazavinni: képeslap, hűtőmágnes, Gin (amiért jelen esetben elég sokat sétáltunk) illetve a szivarboltba mentünk még el. Na ez mondjuk írhatnám csupa nagy betűvel, mert Ádámnak ez olyan mennyország féle volt. Maga az üzlet is gyönyörű, de szépen felöltözött, öltönyös fickók az eladók, akik persze folyamatosan szivaroznak. Minden vásárló kap maga mellé egy eladót, aki segít neki a humidor helységben kiválasztani mit is szeretne megvenni. Szerintem a pasiknak ez olyan hely, mint a csajoknak egy óriási cipőbolt. Mivel az idő szűkös a város meg nagy, így nyomtunk még egy metrót, és mentünk a szállásra összepakolni. Azt hiszem életünk leggyorsabb összepakolása volt. Szerintem 10 perc se :D
Ebédre még elmentünk a szülinapi hambis helyre, mivel az nagyon bejött nekünk és utána hívtunk egy übert, a reptérre. Über és a taxi itt elég vállalható áron van. Pesten ezért a távolságért, már igencsak fizetni kellene. Reptér, kicsekkolás, pecsét az útlevélbe, motozás, biztonsági ellenőrzés, és duty free. Nem , nem vagyunk alkoholisták, de itt olyan jó árban volt a pia, hogy hoztunk 5 üveggel is :D
A repülőn megint szerencsések voltunk, ülőhely választás nélkül ültünk egymás mellett, ráadásul csajok megint ablaknál. 9 óra volt haza az út, délután 6-kor szállt fel a gép és reggel 8-ra értünk Feri hegyre. Én szerencsés voltam, elfeküdtem 3 ülésen és nagyjából az út felét átaludtam, sajnos a többieknek ez nem sikerült, szóval elég viharvertek voltunk Budapestre érkezve.Van nekem egy drága jó Apósom, aki jött értünk és hazahozott minket Egerbe.
Összegzés:
- Imádjuk New Yorkot
- Biztosan vissza fogunk még menni
- Drága, de minden pénzt megér
- Végig azt érzi az ember, hogy egy filmben van
- Jó a közbiztonság, egyszer sem féltünk
- Az emberek figyelmesek, kedvesek, előzékenyek
- Hiába van ennyi ember, nem érzi az ember zsúfoltnak
- Nem betonváros, rengeteg parkja van és figyelnek, hogy mindenhol legyen virág
- Tisztaság van, gyakorlatilag az utcáról pengével szedték fel a rágót
- Színes, vidám, pezsgő, lenyűgöző, fárasztó, nagy, mindig újat mutató
- 8 nap nem elég
- eltelt 2 hét, de még most sem fogtuk fel mi is történt :D
- eltelt 2 hét, de még most sem fogtuk fel mi is történt :D
2019.04.03. Szerda 7.nap
A mai napot mindenki a párjával töltötte, szóval reggeli után szétvált a csapat. Boráék elmentek fánkozni, illetve a Természettudományi múzeumban felkutatták a dinók világát.
Mi sétáltunk a városban. Szokásos Time Square séta, andalgás, kávé, napsütés. Én nagyon szerettem volna felmenni egy kilátóba, és sokan a Top of the rock kilátót ajánlották, hogy talán onnan a legszebb a kilátás. Szóval arra eset a választás, az első állomás a jegy megvétele volt. Nagyon jó rendszer volt,mert nem kellett órákat sorban állni, megvettük a jegyet és kaptunk egy időzónát amikor majd mehetünk. Nekünk így maradt 1 óra szabad időnk, amikor is vissza tértünk a Magnólia cukrászdába. Nagyon menő hely volt, ott készítették előttünk a különféle süteményeket, a kirakatban direkt volt egy nő, aki ott díszítette a tortákat. Itt én is behúztam egy sajttortát, ami fenséges volt. Mikor decemberben megcsináltam a nyelvvizsgámat akkor eldöntöttem, hogy jutalmul fogok venni magamnak egy Fossil karórát. Ádám tanácsára nem vettem meg akkor, mert majd jön egy jó alkalom, amikor olyan helyen vehetem meg ami különleges lesz. Már már le is mondtam róla, mert a pénzem az szaladt, jött ez az utazás, lagzi is lesz, szóval nem ábrándoztam tovább. De ma reggel jött a fizetésem, ami már egy normális fizetés, szóval Ádám azt mondta, használjuk ki azt egy 1 órát amit várnunk kell és menjünk el vegyük meg az órámat! Így történt, hogy a Time Squeren lévő Fossil üzletben megvettem álmaim óráját, a jutalmamat! Jó lesz, hogy amikor ránézek az órámra, mindig ez az utazás fog eszembe jutni.
Lassan visszasétáltunk a Rockefeller Centerhez és mentünk fel a kilátóba. Átestünk a biztonsági ellenőrzésen, és vártunk a liftre. Nagyon okosan van kitalálva, minden várakozási pontnál, van egy plusz kilátó, kisfilm vetítés. Az egyik kisfilm, a kilátó építéséről, és a New York karácsonyfájának múltjáról szólt. Valóban egy filmet néztünk, azzal a különbséggel hogy nem itthonról a kanapéról, hanem ott voltunk, igen ott, a Nagy Almában, Amerikában, New Yorkban.Amikor ez az egész átfutott az agyamban, kirázott a ideg és nagyon rám jött a sírás, a boldogság. Iszonyatosan szerencsések vagyunk, hogy eljutottunk ide is. Köszönöm az életnek, hogy ezt megkaphattuk és Ádámnak is, hogy megtanított, hogy hogyan lehet az álmainkat elérni. Leírhatatlan amit akkor ott éreztem.
A kilátóba lifttel mentünk fel a 67. emeletre, 28 mp. alatt. Az egész várost lehetett ott látni, szép tiszta idő volt. Itt azért elég sok időt eltöltöttünk :)
Időközben meg is éheztünk, Ádám ötletére elmentünk arra a helyre ahol a fiúkkal az előző utazáson megannyiszor kajáltak. ez neki nosztalgia volt, én meg végre kajálhattam ott. Önkiszolgáló étterem, súlyra mérik, de különféle étel volt. Imádtam, komolyan már csak az ételek sokasága is szemet gyönyörködtető volt.
Mi sétáltunk a városban. Szokásos Time Square séta, andalgás, kávé, napsütés. Én nagyon szerettem volna felmenni egy kilátóba, és sokan a Top of the rock kilátót ajánlották, hogy talán onnan a legszebb a kilátás. Szóval arra eset a választás, az első állomás a jegy megvétele volt. Nagyon jó rendszer volt,mert nem kellett órákat sorban állni, megvettük a jegyet és kaptunk egy időzónát amikor majd mehetünk. Nekünk így maradt 1 óra szabad időnk, amikor is vissza tértünk a Magnólia cukrászdába. Nagyon menő hely volt, ott készítették előttünk a különféle süteményeket, a kirakatban direkt volt egy nő, aki ott díszítette a tortákat. Itt én is behúztam egy sajttortát, ami fenséges volt. Mikor decemberben megcsináltam a nyelvvizsgámat akkor eldöntöttem, hogy jutalmul fogok venni magamnak egy Fossil karórát. Ádám tanácsára nem vettem meg akkor, mert majd jön egy jó alkalom, amikor olyan helyen vehetem meg ami különleges lesz. Már már le is mondtam róla, mert a pénzem az szaladt, jött ez az utazás, lagzi is lesz, szóval nem ábrándoztam tovább. De ma reggel jött a fizetésem, ami már egy normális fizetés, szóval Ádám azt mondta, használjuk ki azt egy 1 órát amit várnunk kell és menjünk el vegyük meg az órámat! Így történt, hogy a Time Squeren lévő Fossil üzletben megvettem álmaim óráját, a jutalmamat! Jó lesz, hogy amikor ránézek az órámra, mindig ez az utazás fog eszembe jutni.
Lassan visszasétáltunk a Rockefeller Centerhez és mentünk fel a kilátóba. Átestünk a biztonsági ellenőrzésen, és vártunk a liftre. Nagyon okosan van kitalálva, minden várakozási pontnál, van egy plusz kilátó, kisfilm vetítés. Az egyik kisfilm, a kilátó építéséről, és a New York karácsonyfájának múltjáról szólt. Valóban egy filmet néztünk, azzal a különbséggel hogy nem itthonról a kanapéról, hanem ott voltunk, igen ott, a Nagy Almában, Amerikában, New Yorkban.Amikor ez az egész átfutott az agyamban, kirázott a ideg és nagyon rám jött a sírás, a boldogság. Iszonyatosan szerencsések vagyunk, hogy eljutottunk ide is. Köszönöm az életnek, hogy ezt megkaphattuk és Ádámnak is, hogy megtanított, hogy hogyan lehet az álmainkat elérni. Leírhatatlan amit akkor ott éreztem.
A kilátóba lifttel mentünk fel a 67. emeletre, 28 mp. alatt. Az egész várost lehetett ott látni, szép tiszta idő volt. Itt azért elég sok időt eltöltöttünk :)
Időközben meg is éheztünk, Ádám ötletére elmentünk arra a helyre ahol a fiúkkal az előző utazáson megannyiszor kajáltak. ez neki nosztalgia volt, én meg végre kajálhattam ott. Önkiszolgáló étterem, súlyra mérik, de különféle étel volt. Imádtam, komolyan már csak az ételek sokasága is szemet gyönyörködtető volt.
Innen metróval mentünk tovább, mert van itt New Yorkban egy Kossuth Lajos emlékszobor amit mindenképpen meg akartunk nézni. A metró Harlem, Bronx felé tartott, szóval itt már belecseppentünk abba a környékbe ahol inkább a széleskörűek laknak. Pont iskola idő volt , tele volt a metró fekete gyerekkel és tényleg nagyon vagányak, mindig táncolnak, tipikus mozdulatok. Ezen a vonalon volt az a pont, amikor picit elszégyelltem magam és rájöttem, hogy sajnos bennünk van az előítéletesség, olykor pedig nagyon nem kellene. Történt ugyanis, hogy felszállt egy fekete fickó a metróra, mondjuk elég hirtelen mozdulatokkal, és elég hangosan. Meg is rezzentem, kiestem a komfortzónából és bújtam is Ádámhoz. Aztán valami olyan csodálatos hangot hallottam, hogy még most is libabőrös vagyok. A pasi egy utcazenész volt, aki olyan komoly hangom énekelt, hogy természetesen ott is sírtam. Egy megállónyit énekelt, a Ben E. King: Stand by Me zenéjét, és egyszerűen annyira elkapott minket az érzés, annyira a miénk volt az a néhány perc, hogy nagy valószínűséggel ez lesz az esküvői zenénk is. Köszönöm New York. :)
https://www.youtube.com/watch?v=hwZNL7QVJjE
Elérkezett a pont mikor megláttuk a Kossuth Lajos szobrot, mellette pedig a Magyar Szabadságharc emlékére állított emlékművet. Imádunk utazni, világot bejárni, de jó magyarnak lenni, főleg ilyenkor :) Mivel mesés idő volt aznap, így még Central Park sétát terveztünk mára. Lenyűgöző ez a park. Innen már szintén metróval mentünk haza.
Mivel ma is megtettük a 13 kilométerünket, így lazultunk egy rövidet a szálláson, kicsinosítgattuk magunkat és elmentünk egy helyre amit Ayaj ajánlott. Ő egy New Yorkban élő indiai Tabler, és hát itt is kis kellett a szövetséges. Hiszen egész héten jazz bárba szerettünk volna menni, de mind belépős és nagyon drága hely volt. De Ayaj megoldotta és talált egy tök jó helyet,kis pici hangulatos, 70-es nővel és imádtuk. Ide csatlakozott hozzánk persze Ayaj is, akivel utána elmentünk vacsorázni egy olasz étterembe. A fáradtságnak, pici becsípés is lett a vége, de nagyon nagyon szuper volt ez a nap. Ismét bebizonyította a Round Table, hogy mindenhol lehet rá számítani és mindenhol van egy szerető barát.
Ez egy boldog, sírós nap volt! :D
https://www.youtube.com/watch?v=hwZNL7QVJjE
Elérkezett a pont mikor megláttuk a Kossuth Lajos szobrot, mellette pedig a Magyar Szabadságharc emlékére állított emlékművet. Imádunk utazni, világot bejárni, de jó magyarnak lenni, főleg ilyenkor :) Mivel mesés idő volt aznap, így még Central Park sétát terveztünk mára. Lenyűgöző ez a park. Innen már szintén metróval mentünk haza.
Mivel ma is megtettük a 13 kilométerünket, így lazultunk egy rövidet a szálláson, kicsinosítgattuk magunkat és elmentünk egy helyre amit Ayaj ajánlott. Ő egy New Yorkban élő indiai Tabler, és hát itt is kis kellett a szövetséges. Hiszen egész héten jazz bárba szerettünk volna menni, de mind belépős és nagyon drága hely volt. De Ayaj megoldotta és talált egy tök jó helyet,kis pici hangulatos, 70-es nővel és imádtuk. Ide csatlakozott hozzánk persze Ayaj is, akivel utána elmentünk vacsorázni egy olasz étterembe. A fáradtságnak, pici becsípés is lett a vége, de nagyon nagyon szuper volt ez a nap. Ismét bebizonyította a Round Table, hogy mindenhol lehet rá számítani és mindenhol van egy szerető barát.
Ez egy boldog, sírós nap volt! :D
2019. április 12., péntek
2019. 04.02 Kedd 6.nap
Ma reggelre már igazán megszoktuk New Yorkot, mára sikerült az időeltolódáson is túl lenni, ja és az eddig megtett kb 50km-t is érezzük már a lábunkban. A hotelben egyébként van reggelink, na itt aztán bemutatkozott az igazi Amerika. Minden mű: a tojás, a hamburgerhús, a muffin, a gofri, kenyér minden :D Még, jó hogy volt gyümölcs. A hűtőben csökkentett zsírtartalmú tej 3,2 %-os, a cukros müzli a biztonság kedvéért még porcukorral le van szórva. Azért minden reggel ettünk valamit ott, mert az energia kellett és hát ilyen cukorlökettel elég sokáig eljutottunk.
Ma már kényelmesebbre vettük a figurát, metróztunk egyet. Nagyon vagány szürke metrók vannak, bár nekem picit csalódás volt, mert túl nyugis volt :)
Első állomásunk a 2001. szeptember 11. emlékhely volt.Csak ott álldogálni is borzasztó. Rengeteg ember volt, mégis annyira nagy csend. Van egy emlékmúzeum is, ahová azért nem szerettünk volna bemenni szomorkodni, viszont Bora mesélte, hogy a belépő árát a károsultak kapják, illetve a dolgozók olyan emberek akik túlélői voltak annak a borzasztó tragédiának.
A World Trade Center mellett van egy pláza, ahol már Ádám korábban járt, és állítólag ott van a világ legszebb ing üzlete. Szóval a fiúkat el is veszítettük ott, de lényeg, megvan Ádám esküvői ingje és nyakkendője. Mi Borával csak leültünk, néztük az embereket, beszéltünk a 9.11 tragédiától, és hát bele gondolni is szörnyű volt, hogy gyakorlatilag a velünk szemben lévő helyen történt a tragédia. A pláza mögött már nyugisabb volt, ott megintcsak egy mesés park, illetve a part menti séta alkalmával láthattuk a Szabadság szobrot. Számlálgatva kiértünk a Wall Streetre, a világ tőzsde birodalmának helyéhez. Lőttünk pár képet a Bika szoborral aztán mentünk egy másik metróhoz. Na itt azért már érdekesebb volt a látvány, mondjuk ez is filmbeli jelenet volt, de nem épp a vígjáték, hanem valami krimi helyszíné tárult elénk a metro állomáson. Képet majd mellékelek.
New Yorkban van két kis városrész, a Little Italy és a China Town. Bora nagyon szereti az olasz világot, nem volt kérdés, hogy megnézzük. Nagyon finom olasz kaját ettünk ott, jól éreztük magunkat, tényleg egy olasz városkának van berendezve, bár azért a souvenir boltok már többségben vannak. A China Town az viszont nagyon menő volt. Ott tényleg kínai kajáldák, portékák, piac,fűszerekkel.
Na és megint elérkeztünk egy fontos állomáshoz a Brooklyn hídhoz! Személy szerint engem a könyvtár és ez a híd érdekelt a legjobban.Ez a híd közel 2km hosszú függőhíd, ami 6 sávos,
de a gyalogosoknak és a bicósoknak az autó út felett külön út van. Acél szerkezetű, mintha drótok kereszteznék egymást. Mesés a híd, óriási, félelmetes, és természetesen különleges látkép van a másik oldalról Manhattenre. Bár elég szeles időnk volt, nagyon élveztünk ott lenni, nem volt tömeg, vagyis inkább úgy mondom, hogy mindenki a saját sávjában sétált. Mikor átértünk Dumbo-ba, gyorsan be is ültünk egy bárba felmelegedni, én már ott éreztem, hogy elvesztem, de Ádám és Bora fényképezés iránti imádata és kedve nem csökkent. Nagyon jó volt ott állni a híd lábánál, és arra gondolni, hogy milyen szerencsés emberek vagyunk, hogy itt lehetünk. Mivel ma is kimerítő túránk volt, így haza még séta a hídon, metro és vacsora és ital beszerzés. A mai vacsora menü is pizza és saláta volt, na meg whisky a lobbiban :)
Ma már kényelmesebbre vettük a figurát, metróztunk egyet. Nagyon vagány szürke metrók vannak, bár nekem picit csalódás volt, mert túl nyugis volt :)
Első állomásunk a 2001. szeptember 11. emlékhely volt.Csak ott álldogálni is borzasztó. Rengeteg ember volt, mégis annyira nagy csend. Van egy emlékmúzeum is, ahová azért nem szerettünk volna bemenni szomorkodni, viszont Bora mesélte, hogy a belépő árát a károsultak kapják, illetve a dolgozók olyan emberek akik túlélői voltak annak a borzasztó tragédiának.
A World Trade Center mellett van egy pláza, ahol már Ádám korábban járt, és állítólag ott van a világ legszebb ing üzlete. Szóval a fiúkat el is veszítettük ott, de lényeg, megvan Ádám esküvői ingje és nyakkendője. Mi Borával csak leültünk, néztük az embereket, beszéltünk a 9.11 tragédiától, és hát bele gondolni is szörnyű volt, hogy gyakorlatilag a velünk szemben lévő helyen történt a tragédia. A pláza mögött már nyugisabb volt, ott megintcsak egy mesés park, illetve a part menti séta alkalmával láthattuk a Szabadság szobrot. Számlálgatva kiértünk a Wall Streetre, a világ tőzsde birodalmának helyéhez. Lőttünk pár képet a Bika szoborral aztán mentünk egy másik metróhoz. Na itt azért már érdekesebb volt a látvány, mondjuk ez is filmbeli jelenet volt, de nem épp a vígjáték, hanem valami krimi helyszíné tárult elénk a metro állomáson. Képet majd mellékelek.
New Yorkban van két kis városrész, a Little Italy és a China Town. Bora nagyon szereti az olasz világot, nem volt kérdés, hogy megnézzük. Nagyon finom olasz kaját ettünk ott, jól éreztük magunkat, tényleg egy olasz városkának van berendezve, bár azért a souvenir boltok már többségben vannak. A China Town az viszont nagyon menő volt. Ott tényleg kínai kajáldák, portékák, piac,fűszerekkel.
Na és megint elérkeztünk egy fontos állomáshoz a Brooklyn hídhoz! Személy szerint engem a könyvtár és ez a híd érdekelt a legjobban.Ez a híd közel 2km hosszú függőhíd, ami 6 sávos,
de a gyalogosoknak és a bicósoknak az autó út felett külön út van. Acél szerkezetű, mintha drótok kereszteznék egymást. Mesés a híd, óriási, félelmetes, és természetesen különleges látkép van a másik oldalról Manhattenre. Bár elég szeles időnk volt, nagyon élveztünk ott lenni, nem volt tömeg, vagyis inkább úgy mondom, hogy mindenki a saját sávjában sétált. Mikor átértünk Dumbo-ba, gyorsan be is ültünk egy bárba felmelegedni, én már ott éreztem, hogy elvesztem, de Ádám és Bora fényképezés iránti imádata és kedve nem csökkent. Nagyon jó volt ott állni a híd lábánál, és arra gondolni, hogy milyen szerencsés emberek vagyunk, hogy itt lehetünk. Mivel ma is kimerítő túránk volt, így haza még séta a hídon, metro és vacsora és ital beszerzés. A mai vacsora menü is pizza és saláta volt, na meg whisky a lobbiban :)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)