2018. 01. 30. 5.nap. Agra- Tai Mahal

A szállás szuper volt, hatalmas kényelmes ágy,így igazán kipihenten ébredtünk.

Reggeli után indultunk is a városba. Hát beszívott minket a bazár,  így mind a kettőnknek vettünk indiai blúzt. Ádámnak már nagyon jól megy az alkudozás, az én ingemet 650-ről, 400-ra lealkudta, ami itthon kb 1500 Ft.
Érdekes,hogy 500 Ft alatt elérhető pl 30-40 km-es távolság megtétele, de mégis alkudozni kell. Merthogy ez nekik így is bőven megéri,de az európai embereket szeretik lehúzni.
Írány a Taj Mahal! Bejáratnál azonnal lecsapott ránk egy idegen vezető és 1200 Ft-ért, majd 2 órás idevezetést nyomott le. Így sorba se kellett sehol állni, rengeteg érdekes dolgot mesélt, na meg kaptunk egy "Korsós Viktort" :-D Megvoltak a profi helyek, beállítások, haj igazítás, minden amire szüksége van az emberek, ha jó képeket akar :-D
Ajánlom mindenkinek,hogy olvasson a Taj Mahal után, mert rengeteg lenyűgöző dolgot tudhat meg a történetéről, az építéséről. De csak pár infó: minden márványból van, semmi sincs festve, különböző országokból hozták a márványt, a feketét pl Belgiumból.
Nappal az arany színű márvány világít a naptól. éjjel pedig a hold fénye miatt a narancs sárga márvány "izzik". Csodás látvány. 22 éven át építették az év minden napján,éjjel-nappal, 20.000 munkás.
A mű elkészítése után minden munkás kezét levágták, a főépitészt megvakitották, hogy senki ne tudjon hasonlót se építeni.
Az idegen vezetőnknek persze a biznisz az volt, hogy utána benavigált minket a bazársorra,ahol biztosan jutalékot kapott.
Van egy kő amit csak Agrában bányásznak (ha hazamentünk utánanézek a pontos névének) fekete és rózsaszínben. A fekete az energia jelképe, a rózsaszín a szereteté. Ha a nap rásüt a feketét 4,a rózsaszínt pedig 6 részre osztja. Tényleg különleges.
Barátunk tudta mivel lehet engem lenyűgözni, Ádám pedig igazi férfi és kaptam tőle ajándékba egy gyűrűt.
Találgatás ide vagy oda,nem, ez nem eljegyzési gyűrű,hanem a közös utazásunk emléke. Szóval Tesóm, egy ideig még nem eszel finom sütiket a lagzinkon :-D

Persze nem tudtunk elszakadni a Taj Mahaltól, csak sétálgattunk az impozáns parkban,ücsörögtünk a padon és csodáltuk ezt azt a csodás helyet és hálát adtunk az életnek,hogy itt lehetünk.

Kis séta Agrában, ebéd,  aztán indultunk a vonat állomásra.
Ezek a Tuk Tuk sofőrök esküszöm nem normálisak. A mai pl Michael Jacksonként mutatkozott be, táncolt,énekelt,mutatványozott. :-D Egyébként amennyire félek, annyira élvezem a Tuk Tuk-ot! ;-)  Útközben olyan,mintha egy 007-es filmben lennénk.

A vonattól már előre féltünk,hogy mi lesz. Beharangozták, hogy Delhi legjobb vonata lesz. A vagonok persze ugyanolyanok voltak, mint az előző, de:
- Óramű pontossággal indultunk
- Komoly szerviz volt (üdítő,víz, finom kaja, lehetett választani,hogy vega vagy sem)
- Ez most csak 2 óra vonatút volt (tegnap majdnem 4)
- A vonatjegy pedig nem volt 2000 Ft, bár ezt is Amit vette, mint eddíg rengeteg mást is.

Delhibe érkezve szerettünk volna fogni egy Tuk Tuk-ot, de mivel Amit munka helye az ország legjobb szállodájában van, így drága árakat mondtak,illetve azt se tudták,hogy hol van pontosan. Ez a kettő együtt, azt eredményezte,hogy végül Amit jött értünk.

Mentünk haza,  ma home made kaja lesz. Anushree már nagyon vár, többször hívta az apját, hogy hol vagyunk már.
Kaptam Neetikától egy mesés sálat, Ádám pedig egy indiai mellényt.
A vacsora tényleg finom volt,már az Erős Pistával készítette a vacsorát. :-)

Egyeztetés a holnapi napról, 1000 hála és köszönet az ittlétünk miatt aztán alvás. Vagyis a fiúk még maradtak beszélgetni.

Úgy látom,hogy a blogom minden napjához írhatnám, hogy ez volt a legszebb napunk, hiszen mind mesés volt eddig.

Az biztos,hogy épitészeti remekmű rám még ilyen hatással nem volt. Ádám pedig kipipálhatta ezt is a bakancs listájáról! :-)

Taj Mahal mentő

Vonaton kapott kaja

Home made kaja otthon :D 

2018. 01. 28. 3. Nap - Round Table vasárnap

India beszélgetésre ébredtünk, Anushree már izgatott,hogy mikor csatlakozunk a reggelihez. Mikor leültünk az asztalhoz, ő épp minket rajzolt le,ahogy Delhiben kirándulunk. Ez az ő ajándéka nekünk. :-)
Együtt indultunk a városba,ma Amit kísér végig minket, a csajok pedig valami Budha napra mentek.

Nagyon nagy távolságok vannak így nagy segítség,hogy kocsival tudjuk bejárni a várost. Első célunk egy iskola amit a helyi Round Table épitetett. Ilyen iskolából  2371 db van!!!! Nem kicsibe nyomják. Tudni kell, hogy az állami iskolák rossz állapotban vannak, vagy egy- egy területen nincsenek is, illetve a legtöbb helyen lányok nem tanulhatnak. A Round Table iskolák azért másabbak,mert pl. van a lányoknak wc,vagy öltöző is.
Egy ilyen iskolában voltunk mi is. ami egyébként kívülről mesés,de a felszerelés,a higiénia és minden egyéb miatt Magyarországon már bezáratásra került volna.

Oda felé vezető úton nem lehetett nem észre venni a nagy társadalmi különbségeket.
Utcáról utcára más réteg lakik,de sokszor csak egy kerítés választja el a nyomort a palotáktól. Merthogy paloták azok vannak bőven. Vagyis itt farmnak nevezik. 3-4 magas betonkerítés, portaszolgálat, mesés növények, hatalmas kapuk, és komoly biztonsági rendszer. Ezek mögött lapulnak az indiai gazdagok és az ő Bentlieik (nem tudom,hogy kell leírni) ott ahol pár méterre tőlük éheznek az utcán.

Na de elég is erről ennyi. Ja rengeteg a kóbor kutya, viszont macskát még egyet sem láttunk.

Kutab Minar: itt van a világ legnagyobb minarete. Itt is megtapasztaltuk az international line előnyét. Még az indiai emberek a  30 rúpiás jegyükért minimum egy órát álltak sorban,mi 500 -ért azonnal kaptunk jegyet. Minden fontos helyet óriási park vesz körül,így a rengeteg ember eloszlik. Delhi első meghatározó  épülete volt anno (ha jól emlékszem), 1309-ben épült. Egyébként itt szinte minden vörös kőből épült,viszont nem szereti a vizet,így sok épület már leomlott.

Na és végre indulunk kávézni! Delhi egyik új hullámos kávézójába a Blue Tokai-ba. 2nap alatt Amit szerintem többször hallotta ennek a kávézónak a nevét, mint eddig valaha. Hát ebben a kávézóban már civilizált körülmények vannak. Ráadás,hogy kiderült Amit unokatesója a menedzsere a kávézónak,így sikerült bejutnunk a pörkölő üzembe is.  Hihetetlen, hogy itt is mennyire kedvesek az emberek. A kávé finom volt, szóval gyorsan be is biztosítottuk magunkat és megvettük az otthoni adagot amit hazaviszünk majd Magyarországra.

Amit már szólt,hogy go,go, go, mert már így is késésben vagyunk. Ők minden hónapban 2x üléseznek. 1 alkalom csak a Tablerek,a másik pedig családi rendezvény, amit minden alkalommal más Tabler szervez. Egy ilyen piknikre csöppentünk bele. Rendkivűl örültek nekünk,  azonnal jöttek, hogy mit eszünk,hogy vagyunk, egyből mindenki velünk foglalkozott. Érdekes volt, hogy minden kaját amit kóstoltattak a csajok hozzátették,hogy "it is home made" "it is home made" - ennek valószínű az az oka,hogy nekik picit több pénzük van az átlagnál,így biztosan a konyhalányuk készítette. Merthogy itt még jelen van ez a fajta különbség is. Itt a jobb anyagi helyzetben lévő embereknek szolgáik vannak. Van takarítónő, konyhalány, a társasházban minden reggelre lemossák az autódat. Amitéknak is van, kérdeztük mennyi pénzbe kerül ez, és hát havi 15-20 ezer forint. Egyébként annyira komolyan megy a dolog,hogy térden állva mosák a padlót, nem szólaltak meg a jelenlétünkben és hasonlók. Szóval itt szolgaság van.
Egyébként ebben az országban,ha van munkád, vagy picit tanult vagy,akkor szinte hatalmad van. Hierarchia van teljes mértékben.
Egyébként az indiai emberek végtelenül alázatosak.
Visszatérve a piknikre,  finom indiai kajákat ettünk,egy gyönyörű és óriási parkban. Ez Delhi Central Parkja. 
A fiúk persze Round Table hagyománynak megfelelően,  pineket adtak egymásnak,és "laláztak" egyet a parkban. Jó érzés a világ végére eljönni úgy, hogy itt az ígéretek tényleg igazak, tudjuk,hogy itt ha azt mondják,hogy várnak vissza bármelyikük otthonába az valóban így van.
Természetes Ádám már össze haverkodott Amit kislányával,szóval lehet nyúzni. :-D

Az utunkat ismét hárman folytattuk, Anushreenak nem való Old Delhi az apja szerint.  Ez az óváros, rengeteg árussal, fura fazonnal. Hát megmondom őszintén,hogy ha Amit nincs velünk akkor nagyon féltem volna. Ja Amit majd 2m magas,így eléggé kitűnik a többi indiai embertől ezzel is tekintélyt parancsolva magának. Szóval ok, csekkoltuk,szép, durva igazi Indiai élet de ok elég volt.
Visszafelé kipróbáltuk a metrot,na ez megrázó élmény volt. Összezsúfolva egyrészt rengeteg emberrel,másrészt itt nőnek lenni nem könnyű.
Más kapun kell bemenned, más a biztonsági ellenőrzés is. Mi Amittal vegyes kabinba szállhattunk be,ez azt jelenti, hogy utazhattam velük. Az egyedül utazó nőknek,külön kabin van. Itt mondjuk a nők védelme miatt,mert rengeteg a molesztálás, erőszakos közeledés,olykor sajnos a nemi erőszak.
Szomorú tény,hogy nem csak Amit miatt éreztem magam biztonságban hanem, mert itt az áldozatok 90%-a gyerek. Borzasztó világ ez. Amit mesélte, hogy van egy város Indiában, ahol a molesztálókat a mai napig lefejezik.

Metrot elhagyva irány az autó, megyünk a csajokért a nagyszülőkhöz és indulunk haza. Mikor odaértünk beinvitáltak Amit szülei,hiszen nekik is nagy szó,hogy Európából vannak náluk vendégek. Amit apukája bontott nekünk egy jópár éve őrzött whiskeyt, sztorizgatott,hogy volt már Ausztriában, mesélt magáról, Indiáról. Egyébként 70 éves,de a wifi routert,úgy kezelte, mint mi, na nem csoda valakit meg akart nézni facebookon :-D :-D

Hosszú nap volt a mai is, ma otthon töltjük velük az estét.  A gyerekek itt is igazi gyerekek, épp akkor akarnak elaludni a kocsiban, mikor már lassan hazaérkezünk szóval közös feladat volt Anushree ébrentartása. Egy csapatként szórakoztattuk, énekeltünk, táncoltunk, bohóckodtunk a kocsiban,hogy ébren maradjon. Ez számomra a legszebb emlék az ittlétünkben. 2 napja vagyunk itt velük, de úgy éreztem magam mintha Lilit vagy Lénát szórakoztatnánk,mintha a saját családomban lennék. Nagyon jó érzés. A világ végére jöttünk és Atomic Kittent éneklünk a kocsiban együtt,csodás ez a befogadás :-) <3

Otthon átadtuk az otthonról hozott ajándékokat nekik. Nagyon örültek mindenek,Anushreetól hatalmas ölelést kaptunk.
Ja, Amiték olyan szépen nevelik a gyereket ebben a világban,hogy csak remélni tudom,hogy egyszer nekünk is sikerül legalább hasonlóan.
Mikor Anushree aludni ment, mi még iszogattunk, csatlakozott egy friss tabler is, beszélgettünk, és csak csodálkoztunk, hogy itt vagyunk.  Nyomás aludni, holnap 5:30-kor ébredés.

Azt hiszem életem egyik legszebb napja ez volt. Köszönöm az életnek,hogy ilyen szerencsés vagyok.  Ennyi érzés, ennyi fajta érzés talán sosem tombolt bennem....

Anushree

Helyi motorozás

A kiharcolt jogok, hogy a nőknek is lehessen WC

Round Table Piknik

Fő a biztonság, együtt utazik a család

Kávépörkölőben

Mi :)

Kutab Minar- a legnagyobb minaret

It is home made

Elnöki üdvözlet

Indiai Round Table és családjaik

Street 

Kabát volt rajtam, de így is fel kellett vennem, mert nem lehet kint még a nyakam se. 

Old Delhi

Old Delhi

Old Delhi utcai konyha

2018. 01. 29. 4.nap - Utazás Agrába

Ma reggel korán csörgött az ébresztő. 7kor indul a vonatunk Agrába.
Amit már korábban megvette nekünk interneten a jegyet, ez volt a szerencse, hiszen ma olyan szmog volt reggel,hogy megváltoztatták a menetrendet. Na és ami felfoghatatlan az pedig az, hogy egy ilyen elmaradott országban SMS-t küldtek,hogy sorry ne indulj el,mert 7óra helyett, 11-kor indul a vonat. Hihetetlen... Na de így még vonat késésnek nem örültem,hiszen jó volt még visszafeküdni aludni.
Amit vitt ki a vasútállomásra,  húh hihetetlen a hétfő reggeli forgalom.
Vasúton táska ellenőrzés, detektorok, szóval látszólag biztonság van. Rengeteg indiai ember, van, hogy csak mi vagyunk "fehérek".  Egy újabb SMS jött,hogy a vonat most sem indul, max du.14:00-kor.
Szóval Tuk Tuk-ra fel, irány a Lotus Templom. Sajnos csak kivűlről láthattuk,mert hétfőn zárva van,de így is lenyűgöző volt. Mivel időnk még akadt bővel, így elmentünk egy kézműves piacra, ahol igazi Indiai portékák voltak. Ez nagyon tiszta és barátságos volt semmi rámenős árus. Gondolom ez ilyen mutogatni való piac. 

Mivel az eredeti terv az Agra volt mára,íg irány vissza a vasútállomás. Végül is 15:20 -kor indultunk el, egy első osztályos vonattal, ami otthon is ilyen, csak itt sokkal koszosabb.
Közel három óra utazás várt ránk, ami szintén gyorsan eltelt,mert útközben is hihetetlen dolgokat láttunk. Ami a  szemünket legjobban zavarja az a sok helyen előforduló bokáig érő szemét, ami mellett közvetlen laknak emberek sátrakban,karton házakban. Hihetetlen milyen mély szegénység van egyes részeken.
Tegnap azt hittem, már nem lehet rosszabb, de ma már a putri szó biztosan nem elég hogy leírjam a körülményeket.

Este lett mire Agrába értünk. Éjjel a város nyüzsög, félelmetes és varázslatos. Ma estére foglalt Ádám szállást,mert itt most csak ketten vagyunk. Gyors szállás foglalás, majd irány vacsorázni.
Én csirkés tészta,Ádám csirke mashala,amit nem tudunk mi,talán olyan, mint a csirke pörkölt. Mindenestre minden finom volt és persze fűszeres.
Ma biztos nagyot alszunk,de előtte fertőtlenítő tusolás:-D

Ambulace

TukTuk

Lotus Temple

Kézműves vásár

2016. 01. 27. 2. Nap -Érkezés Delhibe

Az utazás tényleg olyan hosszú volt, mint ahogyan hangzik is. De egy kicsit tudtunk aludni.

Landolás után vizum bemutatása, ujjlenyomatvétel és fénykép készités, pecsét az útlevélbe és mehetünk a csomagokért.
Közben Amit az indiai Round Table ismerős írt, hogy ma épp nincs olyan szmog, hogy ne lehessen közlekedni, így kijött értünk a reptérre. Meglepetésként kihozta a kislányát is,aki ugyanolyan izgatott volt,mint mi.

Első ámulat a közlekedés. Itt tényleg mindenki úgy megy az úton ahogyan akar. Rengeteg jármű és ember, na meg kóbor kutya van az úton.

Megérkeztünk Amithoz, egy hatalamas társasházban lakik a 23.emeleten. Szép otthon,rengeteg festménnyel a falon, egyébként egy galeriában dolgozik. Igazi Indiai tartalmas reggeli volt,  minden finomsággal. A feleség is nagyon aranyos,igyekszik a kedvünkben járni.

2 napja összesen nem aludtunk 7órát,de itt az időeltolódás miatt már 11 óra, így irány a város.
Amit vitt be a városba, mert ők viszonylag messze laknak a kertvárosban. Ma szabadjára engedett minket, de minden tanáccsal, infóval ellátott,mit mi után nézzünk meg, hogyan és mennyiért jussunk el Aból B-be.

Fogott nekünk egy Tuk Tuk-ot és irány a város. 
Rengeteg ilyen jármű van, ezzel a legolcsóbb közlekedni és hát van egy őrült hangulata.
Az árakról annyit, hogy a legdrágább fuvardíj 100 rúpia volt, ami 400 Ft. Ez kb fél óra utazás,  kb 10 km. Na de mi így is drágábban utaztunk, mivel európaiak vagyunk. Alkudni pedig így is kell, mert nekik ez már zsíros biznisz :-D

Elsőnek Humájun császár síremlékét néztük meg. Hatalmas sor végére beálltuk,mire jött egy őr,hogy come on, come on és máris előre vitt a kasszához. Mint kiderült nem azért mert olyan jófej, hanem,mert indiai belépő 20 rúpia/fő, és minden más nemzetiségnek 500 rúpia /fő. Na ez a biznisz!
Cserébe nem kellett sorban állni, és így is 2000 Ft volt a belőpő.
Óriási park fogadott,  minden részletében kidolgozott épület. Ez olyan kicsit,mint egy mini Tai Mahal.

Következő állomás a shopping city,bár vásárolni nem akartunk, de mondta Amit, hogy ott kezdjünk,mert rá kell hangolódni az indiai élétre. Pedig ez egy pucc bevásárló rész. Ő ajánlott egy éttermet, de hiába kerestük nem találtuk. Majd egyszercsak végre valaki rájött hogy mit is keresünk, és bevezényelt egy ajándékboltba, kiderült a bolt harmadik emeletén van az étterem. Húh ebéd :-D Ádám currys csirkét evett, én most még nem merek kisérletezni, így lasagnet kértem. 
Hihetetlen, hogy Indiában ettem életem legjobb lasagnejét! :-o. :-)
Túl az első indiai sörön és kávén folytattuk útunkat tovább.

A modern művészetek múzeuma Ádám óhaja volt, én nem nagyon vagyok oda az ilyenfajta művészetekért, de nem árt művelődni!  :-) Itt is hasonló volt a nemzetközi belépő 20/500 rúpia...

A nap nagy része lement,  18:00-ra beszéltünk találkozott Amittal a munkahelyén, felvettük a kislányát Anushree-t a nagyszülőktől, majd írány vacsora.  Pont most van Delhiben egy stree food rendezvény, így tényleg megismerkedhettünk az indiai konyhával.
Egy hatalmas körcsarnokban volt a rendezvény, koncert,buli, kaja.
Uhh pedig úgy indultunk, hogy csak alvásra van szükségünk.
Megkóstoltuk a kislány kedvenc tésztáját,  pasta with white sauce, ami fokhagymás tészta nagyjából. Csirketekercs,zöldségek, mindenből kicsit. Itt minden csipős, szerintük csak picit fűszeres. :-D

Este 10 óra van,megyünk haza a családdal. Azt írom,hogy haza mert tényleg olyan vendégszeretettben van részünk, hogy leírhatatlan.
Anushree persze elaludt a kocsiban,lefárasztotta a sok izgalom, mi még Unicum szilvázunk a szülőkkel.

Tartalmas nap volt ez a mai. Hihetetlen milyen jófejek itt az emberek.

Hihetetlen, hogy Indiában hajtjuk álomra a fejünket.

Bocsi ha valami érthetetlen, vagy épp nem helyes, de hulla fáradtan írok :-)

Szobánk Amitéknál

TukTuk élmény

Ebéd az ajándékboltban

Megpihenve Amitéknál

TukTuk a TukTukból

Humájun császár síremléke

Street Food fesztivál

Street food fesztivál party

2018.01.26.1.nap- Utazás

Éjjel már úgy aludtunk, mint kisiskolás korunkban, az osztálykirándulás előtt, szóval sehogy. :) 

5:30 csörög az ébresztő, de most nem nehéz az ébredés. Reptéren borzasztó sokan voltak, lassan is ment a becsekkolás, de sietni kellett, mert várt ránk egy elnöki kocc Hegyusszal a reptéren. Ő ma utazik egy Round Table egy európai rendezvényre, ahol találkozik Ranilal, aki a szállásadónk lesz Sri Lankán. Kicsi a világ. ...

Helsinkibe 2 órás volt az út, gyorsan eltelt, minden szokásos para nélkül. Hegyusz  meghagyta nekünk, hogy van egy bár ahol létezik egy RT könyv amibe az arra járó Tablerek hagyhatnak üzenetet. Hihetetlen, hogy kevesebb, mint 1 év alatt több, mint 50 oldal megtelt, névvel, dátummal, utazási céllal. Persze i is írtunk bejegyzést, ja és ami durva, hogy ma már az ötödik bejegyzés volt a miénk.

Azért a lábamon érzem a több órányi ücsürgést, nem vagyok az a fajta aki csak úgy lógatja a lábát, szóval picit be is dagadt a lábam. Jaj most jut eszembe, hogy a véralvadásgátló kimaradt az eü. csomagból! :D 

Este 20:20, indulunk Delhibe!!! Talán most hiszük el igazán mikor szétnézünk a gépen lévő embereken, hogy hova is megyünk. A gép szuper, kaja, TV, fedélzeti kamera, kényelem, de a hét órás így is sok lesz.
Izgulunk nagyon, hisz nekünk legközelebb már Delhiben fog felkelni a nap! :)