10.nap

Éjjel esett az eső, igy reggelre picit hűvösebb lett, picit borús volt az idő, igy messzire nem mertünk menni.

Flórián és Ádám megmutatta nekem  a "békás parkot", ami egy mesés kis szökőkút, egy körforgalom közepén. A szökőkút és a körülötte lévő padok is spanyol csempéből vannak kirakva, és persze vízköpő békék is megtalálhatóak. Érdekesség, hogy interneten nem találtam róla sokat. A tér neve a Julion tér,  a padokat az 1920-as évekből származó keràmiàbòl készült hirdetések díszítik. 

A park mellett hùződil a Rambla del General Franco,  ami egy hosszú sugarùt,ott  sétáltunk, játszóztunk, közben belefutottunk egy építkezésbe, ahol mondanom sem kell Flórián teljes extazisba esett. Nevettünk is, hogy elég lett volna egy markoló a közelben , nem kell eddig utazni. Viszont szerencsénk volt, mert pont volt nyitva egy cukrászda közel az építkezéshez, úgyhogy mi oda leültünk Flórián ült a kapuban és mozizott.

 Megjegyzésként annyi, hogy azért volt nagy szó a nyitott cukrászda, mert itt vasárnap nem nagyon van nyitva semmi, legalábbis boltok közül semmi sincs.

Mivel csöpörgött az eső igy visszamentünk a szállásra pihenni, ahol aludt egy nagyot Flóri, majd annyit evett, hogy leírni se merem, de azért azt igen, hogy desszertnek egy egész mangó lecsúszott. :D

 

Tele pocakkal indultunk el újból sétálni, a terv az volt, hogy Ádám koktélozik valahol, mi meg elleszünk a környéken. végül Flóri olyan komfortos volt, hogy siekrült4 egy korai vacsorát is megejtenünk vele, amit türelmesen végig kocsikázott, játszott.

 Csodás kisfiú, nagyon klasszul viselkedett és klasszul is érezte magát. A vendéglátásról annyit, hogy mi nagyon vártuk az igazi spanyol vendéglátást, de itt nem szeretik a pénzt vagy nem tudom, de vasárnap bezárt minden 5-kor,már ami ki nyitott egyáltalán. Szóval volt olyan hely ahol 3-kor már nem adtak enni, mert 5.kor zárnak.

11. nap

Ez a szállás nem nagyon tetszik Flórinak, nem alszik jól éjjel,  de ma már úgyis otthon alszunk.

Reggel gyorsan összepakoltunk, aztán elmentünk reggelizni, egy igazán jó pékségbe, amit tegnap a hazafelé sétálva láttunk meg.

Flórián rengetegen sétál, szinte mondhatom azt is, hogy nem is kell már babakocsi.  Ami azért is nagy szó, mert mindig eljutottunk A-bòl B-be, és igazából kitérők nélkül, pedig azért elég sokat sétáltunk. A 10.000 lépés a minimum volt, de lehet nem is volt olyan nap, hogy csak annyit menjünk.

Megint bebizonyosodott, hogy Flóri a sós izt kedveli, mert direkt vettem neki egy csokis fánkot a nyaralás lezárásaként, de megkóstolta és egyértelműen visszautasította.

Reggeli után még egy gyors játszótér, és mentünk a szállásra kijelentkezni. Mivel pont ebéd/alvás időben kellett elhagyni a szállást, igy úgy döntöttünk, hogy Flórián babakocsiban fog aludni valami étteremben, mi pedig addig eszünk. ebből végül egy nagy pláza lett, de aludt 2 órát babakocsiban, addig mi pedig bőven ebédeltünk és bőven vásárolgattunk.

Ébredés után már mentünk is a buszmegállóba, ahol megtanultuk, hogy hiába várja az ember az expressz buszt ami csak 1 óra, ha fél órát késik és igy is úgy is várni kell a gyerekkel, akkor igazából mindegy. de hát rengeteg busz között várakozni Flórinak azért nem olyan rossz. Nagyjából 1 órás volt a reptérre a busz, amit megint nagyon ügyesen végig ült, végigevett, olvasott.

A reptérre érve pedig teljesen felpörgött, nagyon tetszett neki, hogy hatalmas a tér, víz hangzik, lehet szaladgálni, pedig itt se várunk keveset, mert a csomagokat nagyon későn lehetett feladni. Én magamat dicsérve, profi voltam, mert kinéztem egy sort ami nem volt kiírva, de láttam, hogy az is a miénk lesz, igy elsőként adtuk fel a csomagot, Ádám vett is nekem 2 csomag Reeses't érte :D

A reptéren rengeteg pénzbedobós játék volt, de szerencsére Flóri azt még nem tudja, hogy miként működik ez az egész, úgyhogy úgyis bőven elvolt velük.

A repülőre szerencsére most folyosó vezetett, Flórián is fáradt volt már mert este 8 óra elmúlt mikor indult a gép, ő ilyenkor már aludni szokott. Megint nem fizettünk azért, hogy együtt ülhessünk, de szerencsére egy úr cserélt velünk, igy hárman utazhattunk együtt. Flóri nagyon szabálykövető, ahogy leült becsatolta az övét és várta az indulást. Elkészítettünk minden a jó repüléshez: Kényelmes ruha, Nyunyó és baba, cumi és szépen megbeszéltük, hogy ma nem lesz fürdés, hanem csak D-vitamin, tápi és lehet is aludni. Felszállás közben itta meg a tápit, majd oldalra fordult és aludt is....Kettőnk között, szerintem nem túl kényelmesen, de az 5 és fél órás útból 5 órát aludt, szóval hihetetlen büszke voltam rá. Mi sajnos nem tudtunk aludni, hangos is volt minden, meg hát ugye Flórián volt a lényeg. Nagyon aggódtunk, hogy mi lesz amikor felébred Budapesten hajnali fél 3-kor, hogy biztos álmos lesz és sir, de mint amik kialudta magát, jókedvűen ébredt és türelmesen megvárta, hogy leszálljunk. Sajnos Feri hegyen elég lassan mennek a dolgok, majdnem 1 óra volt, mire felvettük a csomagot és végül kocsiba szállhattunk. Flóri volt a legtürelmesebb figura szerintem. Végül hajnal 4körül aludt vissza a kocsiba, olyan mélyen, hogy itthon betettük a kiságyba és aludt reggel fél 8-ig.

 

Ha elolvassa bárki ezt a leírást, szerintem nem kell külön leírnom, mennyire büszkék vagyunk rá, mennyire rugalmas egy gyerek és, hogy a világ végére is elmennék a kis útitársunkkal.