2018.02.11. 17. Nap Helsinki -Budapest

Most reggel 6óra van Ádám itt alszik mellettem egy padon. 
Már csak 3,5 óra és indul a gép haza!  
Várjuk, hogy otthon legyünk. Mesés 2 hetünk volt, minden percét élveztük.  Ricsiék jönnek majd értünk a reptérre, jó lesz őket látni. Jó lesz egy tiszta, szép autóban utazni :-D
Várjuk a finom ebédet Ádám anyukájától,várjuk, hogy holnap találkozzunk Anyával. :-)
Bármikor megismételnénk ezt az utazást, de most jó lesz az otthonunkban, a saját ágyunkban aludni, csap vizet inni,hazai kaját enni.
Holnap már munka mindkettőnknek, bevallom, én várom azt is.

2018.02.10.16.nap Indulás haza

Kezdjük ott, hogy 3 óra alvás nem biztos, hogy elég volt a repülőút előtt.
Közös reggel Nattika családjával, gyerekek meg teljesen felpörögve. Nagyon szimpatikus család volt, látszott az összetartás és szeretet. Picit hiányozni is fognak.
Reptéren viszonylag gyorsan haladtunk, bár itt is annyi biztonsági ellenőrzés volt, hogy borzasztó. Mindenhol komolyabban vették, mint Pesten.
Sorakozunk a gépre, itt már csupa európiai ember van. Ádám megint jól választott ülő helyet, mert csak ketten ülünk egy sorba. Ez az út 7óra, majdnem 6000 km, és hideg van a gépen. Hiába voltunk beöltözve, takarózva, mégis fáztunk. Jó tanács bárkinek, hogy legyen mindig plusz egy pulcsi a kézi poggyászba, mert szükség lehet rá. Szóval én meg is fáztam a gépen. Köhögni eddig is köhögtem, valahogy a szervezetem nem szereti a szmogot, de most már náthás is vagyok.
Helsinkiben 18 óra az átszállási idő, eredetileg be mentünk volna várost nézni, Tablereknél bandázni, de mire ideértünk elfogyott a lelkesedés. Egyrészt mínusz 15 fok van kint, nekünk meg javarészt nyári cuccaink vannak,  másrészt már unjuk a sok biztonsági ellenőrzést. Szóval döntöttünk, maradunk a reptéren, itt töltjük az estét.
Este 7-ig elboltoztunk, Ádám dolgozott, én blogoltam, aztán én be is dobtam a szunyát. A repülőről elcsórtam egy párnát és egy takarót, ez meg is mentett minket.  Engem semmi sem zavart, nagy tömeg vagy sem, aludtam  :-D
Ádám csak hajnalban tudott elaludni mikor elcsendesedett a reptér. Ezt is túléltük, nincs hiszti, kitartunk, töltekezünk a fényképekből. :-)

Fogok majd még írni egy záró blogot, ami majd a plusz infókat tartalmazza, ez biztosan később készül majd el.

2018. 02. 09. 15. Nap - Colombo - Delhi

Altafnak szerencsére pont van dolga a reptér környékén ma, így ő visz ki a reptérre.
Neki korán indul a nap, triatlonozik, 6-ra ment reggel úszni.
Nekünk az anyukája már előkészítette a reggelit, csomagok befóliázása után, indulunk a reptérre.  Nagyon szigorú az ellenőrzés, négy biztonsági ellenőrzés volt míg felülhettünk a gépre,az utolsó közvetlen a beszállás előtt. Vagy a türelmünk fogyott el vagy most nagyon válogatott banda van, de nem egyszerű most.
Ádám rajongója a ginnek, minden utazás alkalmával próbáljuk beszerezni az adott ország saját ginét. Volt itt is,de a duty freeben elfogyott, a másik helyen meg nem tartanak.
Utolsó remény,hogy majd a gépen... Volt is egy darab, csak épp a terminál nem volt jó :-( Szóval Ádám szomorú, mert Sri Lankai gint nem olyan könnyű szerezni. :-(
Kaja most is volt a gépen,  ugyanúgy ,mint mikor jöttünk,de most nem igazán voltunk éhesek.
Megérkeztünk Indiába,azt hiszem  bebizonyosodott,hogy jó döntés volt a utazási sorrend. A Sri Lankai nyugi után, nagyon nehéz lett volna befogadni ezt egészet. Rengeteg, de tényleg rengeteg ember volt a reptéren. Kb.1 óra volt,míg fogtunk egy taxit.  Vannak standok,ahol megmondod, hogy hová szeretnél menni, előre megmondják és várod a kocsit. Ez a hivatalos fuvardíj 700 rúpia volt, de közben a kopók 2500 -ért is felajánlották. Érdekes élmény megint itt lenni,de ismét csak ámulunk a közlekedés láttán. Esküszöm, hogy hiányozni fog ez a sok dudaszó!  :-)
Nattika szüleinek a házához mentünk, ott vártak minket. Megfogadtam,hogy nem nagyon írok majd a Tabler lakásokról,de ezt nem lehet nem elmesélni.  Vagyis megpróbálom leírni, de ezt nem igazán lehet.
Mondta Nattika, hogy ha megérkeztünk keressünk liftet és fel a másodikra.
Nagy garázson mentünk végig, kb 8 autó parkolt,persze portás vigyázott rájuk. Felérve Nattika anyukája,tesója, neki a gyerekei fogadtak,szóval a család női csapata. A ház pazar, nekem túl sok, nem az én stílusom,de mégis szép.  hatalmas szobák,sötétbarna legalább 2,5 m ajtókkal,óriási ablakok. A bútorok,mint valami királyi családban. Mindent vagy márvány vagy tömör fa borít.
Persze kaptunk vacsorát, rögtön kiderült,hogy van 2 segédjük a konyhában,illetve van egy foglalkozó nő (ők hívják így) aki a gyerekekre figyel. Ámultunk.
Mivel este partiba megyünk, mondtam, hogy akkor átöltöznék,és ekkor megmutatták a szobánkat, ami a 3. emeleten van. Itt jöttünk rá, hogy az a 4.emeletes ház a családi fészek. A ház központi részén van egy belső udvar, valami szentély, a folyosóról mesés kilátás van rá,ami  az összes emeletről így van.
A mi szobánk olyan, mintha szállodában lennénk. Van hozzá gardrób, fürdőszoba, óriási terasz (mondjuk minden szobához ez itt jár)
Eddig azt hittük, hogy Amiték átlag család, most pedig kiderült, hogy Delhi felső rétegéhez tartoznak,legalábbis a szülők. Nattika mesélte, hogy szülés után a nők a kórházból az anyjukhoz mennek haza és ott töltik az első fél évet, addig haza se mennek. A generációk közötti kapcsolatot is erősítik ezzel, illetve az anyukának ki kell pihenni a szülési fáradalmakat. Azt el is hiszem, hogy ilyen körülmények között lehet pihenni.  Na elég az ámulatból, én elkezdtem készülni (felvenni az egyetlen nagyjából tiszta,melegebb ruhámat),kis frissítés, észhez térés. Addig megérkezett Nattika apukája, Ádámnak jó beszélgető társ volt,hiszen  itt a család férfi tagjai Tabler. Papi is, a lányok férjei,bátty,mondom az egész család. Csöppnyi termete ellenére,nagy tekintélyt kap a papi, ahogy megérkezett körülötte forogtak a lányok. Elmúlt 60, de az üzleti élet aktív tagja, holnap épp Londonba megy tárgyalásra. Azt mondta lassan visszavonul. Na nem nyugdíjba, mert az itt nincs. Senkinek. Szóval dolgozol amíg bírsz, félre raksz, mert különben semmi pénzed nem lesz öreg napjaidra. Mondjuk ez őket nem fenyegeti,de a nagy átlagnál így van.
Most látom,hogy már most hosszú a blog,de valahogy India mindig olyan intenzív. Na meg mikor ezt írom,már repülőn ülünk, úton Helsinkibe, és hát bizony ez 7 óra utazás.
Szóval ott tartottam,hogy elkészültünk és indultunk az utolsó Delhi estre. Itt most van egy művészeti fesztivál hét, és mivel Amit egy helyi galéria vezetője,így mi is részt veszünk rajta. Most költözött át egy új galériába,így galéria megnyitó és kiállítás megnyitó is volt egyben. A festményeket online aukción lehet csak beszerezni, és hát nem olcsó dolgok ezek.
Ádámot érdekli a modern művészet,így ő felettébb boldog volt. Közben csatlakozott hozzánk egy amarikai nő-Anita, ő Amit egyik professzora volt a művészeti egyetemen.
Egyébként a szituáció a következő volt: Delhi legjobb szállodájában,  egy művészeti kiállításon, még a Sigirya porától koszos cipőben ott állunk Delhi felső rétege között.  Ráadásul nekem még nehezebb volt, mert szegényes angoltudásom,nem éppen a modern festő művészet szókincsével van felszerelve. De a lényeg, mi jól éreztük magunkat,Amitnak pedig jól sikerült a megnyitó,persze neki maradni kellett a végéig,így mi négyen átmentünk egy másik éjszakai kiállításra,ami egy kisebb partival volt összekötve.
Picit Bridget Jones voltam ebben a történetben! :-D
A finálé pedig még most jött: a művészek partija.
Itt már Amit is csatlakozott,de végül sokszor elveszítettük,mert neki "dolgoznia"kellett. :-)
Szóval a buli a Svájci nagykövetség épületének udvarán volt, király,modern dekorációkkal. Igazi puccparty!
Hosszú asztalokon végig a jobbnál jobb kaják, a legjobb piák a pultban és mindez ingyen, Amit vitt be ugye minket. Djk, őrült, művész emberek, különböző nemzetiség, különböző korosztály, de mindenki művész. Hát ettől vadabb partiba még nem voltunk :-D A 60 éves botoxos hölgyek is úgy nyomták a bulit a mostani zenékre,hogy Beyonce megirigyelné a csípőmozdulatokat. Na egyébként lehetett látni,hogy ki jött magának párt keresni. A fiatal fehér lányok a gazdag indiai" bácsikon" lógtak, az indiai macsók pedig a drágaköves idősebb nőkön.
Néha csak kapkodtam a fejem, hogy hol is vagyunk :-) De nagyon király buli volt.
Ahogy Ádám mondta este: amikor Delhiben vagy az indiai barátaiddal,a svájci nagykövetségen, rumtól spiccesen,és együtt éneklitek a New York,New Yorkot, majd a Panjabi Mc-re bolondul meg mindenki, na az az igazi élmény.
Hajnal 3-ig maradtunk, 6:30-kor ébredés, irány Helsinki, közelebb hozzátok. Vágyunk már azért haza :-)
Képeket majd otthon töltök fel az elmúlt napokhoz, de valamiért megbolondult a telefonom és nem engedi feltölteni.

Szentély Nettikáknál

Amerikai ismerős

Kedvenc képen a kiállitáson

Művészparti

Rendezvénybiztosítás 

2018.02.08. 14. Nap Wadduwa - Colombo

Szóval ma már indulunk haza a paradicsomból. Na nem közvetlen, de most már minden estével közeledünk haza.
Hazafelé is 2x kell átszállni, elég sok átszállási időkkel. Így volt olcsóbb a jegy, illetve jobb is megszakítani az utazásokat. Minden "állomáson" töltünk még egy estét. 
Tegnap az eső után elmentünk a boltba,Ádám vágyott már a főtt tojásra,szóval ma az készült reggelire. Az első alkalom volt, hogy a tuktukos le akart húzni, mert amit eddig 90 rúpiából megjártunk,most 500-t akart, de mondtuk,hogy ok 200, mert szakad az eső,és a boltnál is megvárt.
Reggeli után össze csomagolni,kicsekkolni és napozni. Maradtunk még fürödni és pihenni a parton,meg nyűgösködtem,hogy még nagyon maradnék.
Ebédelni már Colomboban szerettünk volna, így hívtunk azzal a tuti alkalmazással egy kocsit és bevitettük magunkat a központba. A kinézett kávézó felújítás miatt zárva volt,  úgyhogy ma sem iszunk jó kávét. Sri Lankán még nem ittunk normális kávét!!! Forróvízzel le van öntve a darált kávé, hozzá a tej és igyad! Szóval ha legközelebb jövünk,biztosan hozzuk majd az aeropresszt. Ha van valami ami hiányzott az otthoni kényeleből az a kávé gépünk. Viszont a szervírozás mindig tökéletes volt, szép porcelán készletben szolgálták fel. Mivel már a nagy táskával vagyunk, így nem kísérleteztünk, mentünk a Bearfootba ebédelni. A múltkor is bevált, mesés a környezet, ráadásul Anushreenak kinéztünk egy Picasso színezőt, azt most megvesszük neki. Merthogy igazi művész, 6 évesen ilyen érdeklődése van. Altaf munka után felvett minket, mentünk hozzá. Ő nyugisabb, mint a többi tabler, nem is baj, utolsó esténk Sri Lankán, jobb lesz ez így.
Altaf a szüleivel él,pedig felesége van és sikeres vállalkozó, megújuló energiával foglalkozik. Tőle tudtuk meg, hogy itt a családoknál az a szokás, hogy egy gyerek a szülőkkel marad,vagy maximum a szomszédba költözik. Meg kell hogy mondjam, hogy sose voltam még ekkora házban,három szintes volt, mi a 2.emeleten kaptunk egy vendégszobát saját fürdővel. Nagyon szépen volt berendezve,mondjuk itt mindenki minimálba nyomja,valószínű ezért tetszik. 
Kiültünk a tetőteraszra,gintonicoztunk,és néztük a mai vihart.
Vacsorázni egy elegáns étterembe mentünk, ( Art Gallery coffee)  melyet Amit ajánlott, illetve az itteni Tablerek is nagyon jónak tartottak. Csatlakozott hozzánk még 3 tabler és az egyik tabler felesége is. Hangulatos,nyugis este volt, nagyon élveztük,főleg a mesés csokoládé desszertet. :-)
Ok, be kell ismerni, hogy bejött ez a currys élet, mindig jókat ettünk.
Mind az indiai, mind a Sri Lankai emberek, nagyon szeretik a nasit. Az utcán is egymást érik a bódék,a boltokban több sor édesség van. Nekem ez a mennyország,de Ádám azt mondta otthon tiltó listás lesz minden, ami hizlaló :-D Ádám pedig ha kell akkor igazán szigorú.. :-)
Holnap indulunk Delhibe....

Kedvenc virágom

Utolsó Colombói ebéd

Vacsorahelyszín

Altafnál a szobánk

2018. 02.07. 13. Nap Wadduwa

Gyorsan röviden :-)
Később majd kiegészítem.
Egész napos pihenés, alvás,úszás napozás,kajálás volt a program.
Este megérkezett a beígért trópusi eső, szakadt,ömlött legalább egy órát,de így is meleg volt és pára. Itt a 30 védő faktor gyakorlatilag semmi, picit pirosak lettünk,de nem vészes,estére már el is múlt.
Közben megint változott a terv,mert ez az utolsó esténk végül itt.  Holnap vendégül lát minket Altaf, aki világ elnök volt 2 éve,és ő is volt már Egerben. Ő szeretne elszállásolni minket,és vendégül látni.
Ja tegnap a szakadó esőben lett egy "kis"barátunk egy fekete labrador kutya. Nagyon jól érezte magát velük, így az estét is a ház előtt töltötte.

2018. 02.06 -12.nap Wadduwa -relax

Egyszerűen csak ámultunk ettől a helytől,teljesen kész vagyunk. Ez maga a paradicsom!
A kert hatalmas,szinte már mese szerűen zöld. Az biztos, hogy valaki ebbe sok munkát fektetett. A növények is csodásak, minden fel lelhető ami trópusi növény néven fut. Van a kedvenc fehér virágomból is,de sajnos nem tudom a nevét. A medence alapjáraton hideg vizű lenne,de mivel itt rossz időben is 30 fok van, így gyorsan felmelegszik.
Reggeli keresésre indulunk,gyorsan kiderül,hogy ez egy pici kis üdülő falu. De találtunk egy pékséget, ahol volt briós,végre valami ismerős íz. Útközben egy hatalmas gyík vagy nem is tudom mi mászott elénk, kb.70 cm volt,na ennek annyira nem örültem. Ahogy tegnap a kis kukkoló gyíknak sem,zuhanyzás közben.
Az egész napunkat az udvaron,a medencében töltöttük. Én végre napozhattam, Ádám olvasott. Elég menő érzés semmire nem gondolni. A blog is ezért csúszik, mert olyan jó csak pancsolni és élvezni, hogy itt vagyunk. Ebédre Sri Lankai tradicionális kaját kaptunk.Rizs,curry,csirke,mango saláta,és sok sok csípős.
Csak én kértem ebédet,de ketten is jól laktunk belőle. Rájöttem, hogy a semmit tevésben is eltelik a nap. Este be akartunk menni a faluba vacsizni, de végül győzött szupermarket és a nasik.
Sétálgattunk a parton,néztük a halászokat,közben meg megannyi kis rákocska szaladt a lábunk alatt. Vihar készül,már mondják egy hete. Mióta itt vagyunk nem esett az eső. Most dörög, villámlik, hangos a tenger, de végül nem lett belőle semmi. Közben sorra jönnek a barátainkról a hírek,hogy éppen kinek milyen sikere, öröme van mióta nem vagyunk otthon.  Lesz mire koccintani az biztos.

Kicsit elmélkedő kedvünkben vagyunk ma. Nekem megjött a fizetésem és ez az első alkalom mikor azt mondom látszik a beígért béremelés. Örülök :-) Már el is kezdtem gondolkodni,ugyan milyen utazásra szórjam el az összeset. :-D
Most már tény,hogy utazás függő lettem. Annyi tapasztalatot ad,annyi emléket,hogy ebből lehet töltekezni. Engem nem érdekeltek soha a márkák, a kacatok, nem nagyon érdekelnek a tárgyak. Elromlik,elévül,elhasználódik. De ez az utazás 10-20 év után is olyan mesés emlék lesz, mint most. Nem érdekel hogy nincs iphonom,hogy majdnem  mindig használt telóm volt,mert most itt vagyok és élvezem.
Nagyon örülök,hogy félre tudtam tenni ennek az utazásnak az árát. Volt hogy le kellett mondanom dolgokról,de az utazás alapba bekerült a pénz. Azt is tudom, hogy ez az utazás a Round Table nélkül, fele ennyire nem lett volna ilyen eseménydús. Rengeteg élményt kaptunk tőlük és azt a majd 10 éjszaka ingyen szállást meg se tudjuk köszönni. Nélkülük valószínű soha nem kareokezok együtt egy orosz, egy francia és egy angol csajjal! Szóval tényleg köszönöm ezt a csapatot.

Ja, azt mondtam,hogy hajnalban majmok harcára ébredtünk?  Én se hiszem már el, hogy milyen király nekünk.

2018. 11.05. 11. nap Kandy - Colombo-Wadduwa

Le vagyok maradva 2 nappal a bloggal,de ezt már most feljegyzem ide. Igazi túlélőkvagyunk, és még élvezzük is! :-D

De vissza a nap elejére. Mivel ugye módosítanunk kellett az utazásunkon, így alszunk tovább nem választjuk a 9 órás vonat utat. Az utazómajom csevegő csoportjának köszönhetően, gyorsan kitaláltuk hogyan tovább. A partra szavaztunk. Kiderült, hogy délre nem nagyon megy vonat, így vissza kell menni a fővárosba Colombóba. Örültünk mert délben indul az intercity járat, első osztály, és csak 2, 5 óra. hurrá  :) A valósággal csak az állomáson szembesülünk, hogy van ugyan  jegy, de csak harmadosztály állójegy. Nincs mese menni kell :) Még volt időnk képeslap feladásra, reggelire a városban. Persze nem bírtam ki én én is vettem elefántos nadrágot! :) Itt mindenhol ezt árulják, 800Ft-ért meg is vettem, jó lesz otthon abba szaladgálni. Ez az Odel nevű bolt fantasztikus. Tesóm Te itt tényleg beköltöznél a boltba, valami király hely. Majdnem azt mondta, hogy ok kidobom a hozott cuccaim és veszek itt újakat.
Jöjjön a vonatozás, szintén világítunk az állomáson. Felpréselődünk, de persze csak állni tudtunk. Viszont pont a büfé kocsi környékén vagyunk, ahol a dolgozók parti járatnak gondolják, így végig ment a zene, énekeltek. Van egy hangulata, hogy ott vagy összepréselve ennyi emberrel, semmit nem értesz mit beszélnek és robogsz át a mesés tájon. Mert a táj az valami fantasztikus volt. Az őserdőn keresztül a völgyeken kanyarogtunk, ahol többször alagúton keresztül mentünk. Olyankor lehetett hallani a gyerekek felkiáltását, hogy wááá. Erről mesélt Kernya is, de átélni nagyon jó. Jó egyébként megtapasztalni mindent amit mesélt, vagy épp tanácsolt nekünk. A vonaton tényleg mindenhol utaznak. Az ajtók nyitva vannak, 2-3 fiatal ül az ajtóban, van akinek csak a lába van a vonaton, úgy utazik végig, hogy kilóg az ajtón. Nem stresszes emberek ezek. ", 5 óra ide vagy oda, eltelt az idő, nem volt szenvedés, a mesés környezet mindent elfelejtetett.  Úgy gondoltuk Colomboban megebédelünk és vonatozunk tovább a partra. Amit (mint személy), ajánlott nekünk egy éttermet, azt csekkoljuk. Ez is egy gyönyörű boltból nyílik. textíliák, kézműves termékek, könyvek, szép portékák voltak a boltban. Az étterem az udvaron volt, ahol egy finom szendwichet ettünk. Ádám sörözni akart, de azt még nem szolgáltak fel, csak 4óra után. De mivel nem sietünk sehova így megvárjuk. Ádám sörözik, én pedig oreos fagyi kelyhet eszek, mesés :)  Közben Ranil adott egy jó tippet. van egy alkalmazás, olyan, mint az über, jönnek érted kocsival, megadod a címet és előre megmondják az árat, ha okés, akkor jön a kocsi. Na mi 35 km-re mentünk csúcsforgalomban, és 2000 Ft-ért elvitt a szállásra, kevesebb, mint egy óra alatt. Egyértelmű, hogy a vonat helyett a légkondis taxit választottunk, de most  vonat is olyan 1200 Ft-re jött volna ki, mert üdülő helyre megyünk. Közben eleredt az eső, ami annyit ért, hogy mégnagyobb pára lett. Itt kb 80%-os pára van egy átlagos napon.
A szállásunkat eredetileg 2 napra foglaltunk, még tegnap, de mikor megláttuk, rögtön tudtuk mostmár itt maradunk a repülésig. Egy kis házikót kaptunk, ami mindennel fel van szerelve, és olyan pazar környezetben van, hogy csodálatos. Az udvar mesés, van egy feszitett víztükrü medence is, és a kerítés végében ott az óceán.  Azonnal szerelmesek lettünk ebbe a helybe. Annyi pálmafa van, hogy elmondani nem tudom. Mesés :) Soha nem láttam még ilyen szépet.

Vacsira a szomszédban egy halas étterem van a Jani Rest! üdvözlő dinnye tál, hangulatos kis hely. Ádám hamizott csak a kedvencét kalamárit. Én inni csak kókusztejet kértem. erre azt látom, hogy másznak fel a kókuszpálmára a srácok. Akkor és ott helyben szedték le nekünk. fantasztikus. Egy ilyen kókuszban kb 1.5-2 l kókusztej is van, szóval ami megmaradt azt a szálláson felöntöttük fehér rummal :) Úsztunk egyet, élveztük a földi paradicsomot! :) Ja van itt egy báci, ő a recepciós vagy nem is tudom mi szeretne leni. Van vagy 70 éves, irtó cuki, de angolul csak annyit tud, amennyit ismétel a kérdésből :) Vele nem nagyon leszünk előrébb :)

Szóval ma hétfő van, most már péntekig itt fogunk táborozni és nem csinálunk semmit! :)

Vasútállomáson

Hindu templom

Ádám vacsi

A mi koktélunk

Hami

Izgalmas vonatozás-mesés helyen

A boldogságom!