Altafnak szerencsére pont van dolga a reptér környékén ma, így ő visz ki a reptérre.
Neki korán indul a nap, triatlonozik, 6-ra ment reggel úszni.
Nekünk az anyukája már előkészítette a reggelit, csomagok befóliázása után, indulunk a reptérre. Nagyon szigorú az ellenőrzés, négy biztonsági ellenőrzés volt míg felülhettünk a gépre,az utolsó közvetlen a beszállás előtt. Vagy a türelmünk fogyott el vagy most nagyon válogatott banda van, de nem egyszerű most.
Ádám rajongója a ginnek, minden utazás alkalmával próbáljuk beszerezni az adott ország saját ginét. Volt itt is,de a duty freeben elfogyott, a másik helyen meg nem tartanak.
Utolsó remény,hogy majd a gépen... Volt is egy darab, csak épp a terminál nem volt jó :-( Szóval Ádám szomorú, mert Sri Lankai gint nem olyan könnyű szerezni. :-(
Kaja most is volt a gépen, ugyanúgy ,mint mikor jöttünk,de most nem igazán voltunk éhesek.
Megérkeztünk Indiába,azt hiszem bebizonyosodott,hogy jó döntés volt a utazási sorrend. A Sri Lankai nyugi után, nagyon nehéz lett volna befogadni ezt egészet. Rengeteg, de tényleg rengeteg ember volt a reptéren. Kb.1 óra volt,míg fogtunk egy taxit. Vannak standok,ahol megmondod, hogy hová szeretnél menni, előre megmondják és várod a kocsit. Ez a hivatalos fuvardíj 700 rúpia volt, de közben a kopók 2500 -ért is felajánlották. Érdekes élmény megint itt lenni,de ismét csak ámulunk a közlekedés láttán. Esküszöm, hogy hiányozni fog ez a sok dudaszó! :-)
Nattika szüleinek a házához mentünk, ott vártak minket. Megfogadtam,hogy nem nagyon írok majd a Tabler lakásokról,de ezt nem lehet nem elmesélni. Vagyis megpróbálom leírni, de ezt nem igazán lehet.
Mondta Nattika, hogy ha megérkeztünk keressünk liftet és fel a másodikra.
Nagy garázson mentünk végig, kb 8 autó parkolt,persze portás vigyázott rájuk. Felérve Nattika anyukája,tesója, neki a gyerekei fogadtak,szóval a család női csapata. A ház pazar, nekem túl sok, nem az én stílusom,de mégis szép. hatalmas szobák,sötétbarna legalább 2,5 m ajtókkal,óriási ablakok. A bútorok,mint valami királyi családban. Mindent vagy márvány vagy tömör fa borít.
Persze kaptunk vacsorát, rögtön kiderült,hogy van 2 segédjük a konyhában,illetve van egy foglalkozó nő (ők hívják így) aki a gyerekekre figyel. Ámultunk.
Mivel este partiba megyünk, mondtam, hogy akkor átöltöznék,és ekkor megmutatták a szobánkat, ami a 3. emeleten van. Itt jöttünk rá, hogy az a 4.emeletes ház a családi fészek. A ház központi részén van egy belső udvar, valami szentély, a folyosóról mesés kilátás van rá,ami az összes emeletről így van.
A mi szobánk olyan, mintha szállodában lennénk. Van hozzá gardrób, fürdőszoba, óriási terasz (mondjuk minden szobához ez itt jár)
Eddig azt hittük, hogy Amiték átlag család, most pedig kiderült, hogy Delhi felső rétegéhez tartoznak,legalábbis a szülők. Nattika mesélte, hogy szülés után a nők a kórházból az anyjukhoz mennek haza és ott töltik az első fél évet, addig haza se mennek. A generációk közötti kapcsolatot is erősítik ezzel, illetve az anyukának ki kell pihenni a szülési fáradalmakat. Azt el is hiszem, hogy ilyen körülmények között lehet pihenni. Na elég az ámulatból, én elkezdtem készülni (felvenni az egyetlen nagyjából tiszta,melegebb ruhámat),kis frissítés, észhez térés. Addig megérkezett Nattika apukája, Ádámnak jó beszélgető társ volt,hiszen itt a család férfi tagjai Tabler. Papi is, a lányok férjei,bátty,mondom az egész család. Csöppnyi termete ellenére,nagy tekintélyt kap a papi, ahogy megérkezett körülötte forogtak a lányok. Elmúlt 60, de az üzleti élet aktív tagja, holnap épp Londonba megy tárgyalásra. Azt mondta lassan visszavonul. Na nem nyugdíjba, mert az itt nincs. Senkinek. Szóval dolgozol amíg bírsz, félre raksz, mert különben semmi pénzed nem lesz öreg napjaidra. Mondjuk ez őket nem fenyegeti,de a nagy átlagnál így van.
Most látom,hogy már most hosszú a blog,de valahogy India mindig olyan intenzív. Na meg mikor ezt írom,már repülőn ülünk, úton Helsinkibe, és hát bizony ez 7 óra utazás.
Szóval ott tartottam,hogy elkészültünk és indultunk az utolsó Delhi estre. Itt most van egy művészeti fesztivál hét, és mivel Amit egy helyi galéria vezetője,így mi is részt veszünk rajta. Most költözött át egy új galériába,így galéria megnyitó és kiállítás megnyitó is volt egyben. A festményeket online aukción lehet csak beszerezni, és hát nem olcsó dolgok ezek.
Ádámot érdekli a modern művészet,így ő felettébb boldog volt. Közben csatlakozott hozzánk egy amarikai nő-Anita, ő Amit egyik professzora volt a művészeti egyetemen.
Egyébként a szituáció a következő volt: Delhi legjobb szállodájában, egy művészeti kiállításon, még a Sigirya porától koszos cipőben ott állunk Delhi felső rétege között. Ráadásul nekem még nehezebb volt, mert szegényes angoltudásom,nem éppen a modern festő művészet szókincsével van felszerelve. De a lényeg, mi jól éreztük magunkat,Amitnak pedig jól sikerült a megnyitó,persze neki maradni kellett a végéig,így mi négyen átmentünk egy másik éjszakai kiállításra,ami egy kisebb partival volt összekötve.
Picit Bridget Jones voltam ebben a történetben! :-D
A finálé pedig még most jött: a művészek partija.
Itt már Amit is csatlakozott,de végül sokszor elveszítettük,mert neki "dolgoznia"kellett. :-)
Szóval a buli a Svájci nagykövetség épületének udvarán volt, király,modern dekorációkkal. Igazi puccparty!
Hosszú asztalokon végig a jobbnál jobb kaják, a legjobb piák a pultban és mindez ingyen, Amit vitt be ugye minket. Djk, őrült, művész emberek, különböző nemzetiség, különböző korosztály, de mindenki művész. Hát ettől vadabb partiba még nem voltunk :-D A 60 éves botoxos hölgyek is úgy nyomták a bulit a mostani zenékre,hogy Beyonce megirigyelné a csípőmozdulatokat. Na egyébként lehetett látni,hogy ki jött magának párt keresni. A fiatal fehér lányok a gazdag indiai" bácsikon" lógtak, az indiai macsók pedig a drágaköves idősebb nőkön.
Néha csak kapkodtam a fejem, hogy hol is vagyunk :-) De nagyon király buli volt.
Ahogy Ádám mondta este: amikor Delhiben vagy az indiai barátaiddal,a svájci nagykövetségen, rumtól spiccesen,és együtt éneklitek a New York,New Yorkot, majd a Panjabi Mc-re bolondul meg mindenki, na az az igazi élmény.
Hajnal 3-ig maradtunk, 6:30-kor ébredés, irány Helsinki, közelebb hozzátok. Vágyunk már azért haza :-)
Képeket majd otthon töltök fel az elmúlt napokhoz, de valamiért megbolondult a telefonom és nem engedi feltölteni.
Neki korán indul a nap, triatlonozik, 6-ra ment reggel úszni.
Nekünk az anyukája már előkészítette a reggelit, csomagok befóliázása után, indulunk a reptérre. Nagyon szigorú az ellenőrzés, négy biztonsági ellenőrzés volt míg felülhettünk a gépre,az utolsó közvetlen a beszállás előtt. Vagy a türelmünk fogyott el vagy most nagyon válogatott banda van, de nem egyszerű most.
Ádám rajongója a ginnek, minden utazás alkalmával próbáljuk beszerezni az adott ország saját ginét. Volt itt is,de a duty freeben elfogyott, a másik helyen meg nem tartanak.
Utolsó remény,hogy majd a gépen... Volt is egy darab, csak épp a terminál nem volt jó :-( Szóval Ádám szomorú, mert Sri Lankai gint nem olyan könnyű szerezni. :-(
Kaja most is volt a gépen, ugyanúgy ,mint mikor jöttünk,de most nem igazán voltunk éhesek.
Megérkeztünk Indiába,azt hiszem bebizonyosodott,hogy jó döntés volt a utazási sorrend. A Sri Lankai nyugi után, nagyon nehéz lett volna befogadni ezt egészet. Rengeteg, de tényleg rengeteg ember volt a reptéren. Kb.1 óra volt,míg fogtunk egy taxit. Vannak standok,ahol megmondod, hogy hová szeretnél menni, előre megmondják és várod a kocsit. Ez a hivatalos fuvardíj 700 rúpia volt, de közben a kopók 2500 -ért is felajánlották. Érdekes élmény megint itt lenni,de ismét csak ámulunk a közlekedés láttán. Esküszöm, hogy hiányozni fog ez a sok dudaszó! :-)
Nattika szüleinek a házához mentünk, ott vártak minket. Megfogadtam,hogy nem nagyon írok majd a Tabler lakásokról,de ezt nem lehet nem elmesélni. Vagyis megpróbálom leírni, de ezt nem igazán lehet.
Mondta Nattika, hogy ha megérkeztünk keressünk liftet és fel a másodikra.
Nagy garázson mentünk végig, kb 8 autó parkolt,persze portás vigyázott rájuk. Felérve Nattika anyukája,tesója, neki a gyerekei fogadtak,szóval a család női csapata. A ház pazar, nekem túl sok, nem az én stílusom,de mégis szép. hatalmas szobák,sötétbarna legalább 2,5 m ajtókkal,óriási ablakok. A bútorok,mint valami királyi családban. Mindent vagy márvány vagy tömör fa borít.
Persze kaptunk vacsorát, rögtön kiderült,hogy van 2 segédjük a konyhában,illetve van egy foglalkozó nő (ők hívják így) aki a gyerekekre figyel. Ámultunk.
Mivel este partiba megyünk, mondtam, hogy akkor átöltöznék,és ekkor megmutatták a szobánkat, ami a 3. emeleten van. Itt jöttünk rá, hogy az a 4.emeletes ház a családi fészek. A ház központi részén van egy belső udvar, valami szentély, a folyosóról mesés kilátás van rá,ami az összes emeletről így van.
A mi szobánk olyan, mintha szállodában lennénk. Van hozzá gardrób, fürdőszoba, óriási terasz (mondjuk minden szobához ez itt jár)
Eddig azt hittük, hogy Amiték átlag család, most pedig kiderült, hogy Delhi felső rétegéhez tartoznak,legalábbis a szülők. Nattika mesélte, hogy szülés után a nők a kórházból az anyjukhoz mennek haza és ott töltik az első fél évet, addig haza se mennek. A generációk közötti kapcsolatot is erősítik ezzel, illetve az anyukának ki kell pihenni a szülési fáradalmakat. Azt el is hiszem, hogy ilyen körülmények között lehet pihenni. Na elég az ámulatból, én elkezdtem készülni (felvenni az egyetlen nagyjából tiszta,melegebb ruhámat),kis frissítés, észhez térés. Addig megérkezett Nattika apukája, Ádámnak jó beszélgető társ volt,hiszen itt a család férfi tagjai Tabler. Papi is, a lányok férjei,bátty,mondom az egész család. Csöppnyi termete ellenére,nagy tekintélyt kap a papi, ahogy megérkezett körülötte forogtak a lányok. Elmúlt 60, de az üzleti élet aktív tagja, holnap épp Londonba megy tárgyalásra. Azt mondta lassan visszavonul. Na nem nyugdíjba, mert az itt nincs. Senkinek. Szóval dolgozol amíg bírsz, félre raksz, mert különben semmi pénzed nem lesz öreg napjaidra. Mondjuk ez őket nem fenyegeti,de a nagy átlagnál így van.
Most látom,hogy már most hosszú a blog,de valahogy India mindig olyan intenzív. Na meg mikor ezt írom,már repülőn ülünk, úton Helsinkibe, és hát bizony ez 7 óra utazás.
Szóval ott tartottam,hogy elkészültünk és indultunk az utolsó Delhi estre. Itt most van egy művészeti fesztivál hét, és mivel Amit egy helyi galéria vezetője,így mi is részt veszünk rajta. Most költözött át egy új galériába,így galéria megnyitó és kiállítás megnyitó is volt egyben. A festményeket online aukción lehet csak beszerezni, és hát nem olcsó dolgok ezek.
Ádámot érdekli a modern művészet,így ő felettébb boldog volt. Közben csatlakozott hozzánk egy amarikai nő-Anita, ő Amit egyik professzora volt a művészeti egyetemen.
Egyébként a szituáció a következő volt: Delhi legjobb szállodájában, egy művészeti kiállításon, még a Sigirya porától koszos cipőben ott állunk Delhi felső rétege között. Ráadásul nekem még nehezebb volt, mert szegényes angoltudásom,nem éppen a modern festő művészet szókincsével van felszerelve. De a lényeg, mi jól éreztük magunkat,Amitnak pedig jól sikerült a megnyitó,persze neki maradni kellett a végéig,így mi négyen átmentünk egy másik éjszakai kiállításra,ami egy kisebb partival volt összekötve.
Picit Bridget Jones voltam ebben a történetben! :-D
A finálé pedig még most jött: a művészek partija.
Itt már Amit is csatlakozott,de végül sokszor elveszítettük,mert neki "dolgoznia"kellett. :-)
Szóval a buli a Svájci nagykövetség épületének udvarán volt, király,modern dekorációkkal. Igazi puccparty!
Hosszú asztalokon végig a jobbnál jobb kaják, a legjobb piák a pultban és mindez ingyen, Amit vitt be ugye minket. Djk, őrült, művész emberek, különböző nemzetiség, különböző korosztály, de mindenki művész. Hát ettől vadabb partiba még nem voltunk :-D A 60 éves botoxos hölgyek is úgy nyomták a bulit a mostani zenékre,hogy Beyonce megirigyelné a csípőmozdulatokat. Na egyébként lehetett látni,hogy ki jött magának párt keresni. A fiatal fehér lányok a gazdag indiai" bácsikon" lógtak, az indiai macsók pedig a drágaköves idősebb nőkön.
Néha csak kapkodtam a fejem, hogy hol is vagyunk :-) De nagyon király buli volt.
Ahogy Ádám mondta este: amikor Delhiben vagy az indiai barátaiddal,a svájci nagykövetségen, rumtól spiccesen,és együtt éneklitek a New York,New Yorkot, majd a Panjabi Mc-re bolondul meg mindenki, na az az igazi élmény.
Hajnal 3-ig maradtunk, 6:30-kor ébredés, irány Helsinki, közelebb hozzátok. Vágyunk már azért haza :-)
Képeket majd otthon töltök fel az elmúlt napokhoz, de valamiért megbolondult a telefonom és nem engedi feltölteni.
Szentély Nettikáknál
Amerikai ismerős
Kedvenc képen a kiállitáson
Művészparti
Rendezvénybiztosítás
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése