10.nap

Éjjel esett az eső, igy reggelre picit hűvösebb lett, picit borús volt az idő, igy messzire nem mertünk menni.

Flórián és Ádám megmutatta nekem  a "békás parkot", ami egy mesés kis szökőkút, egy körforgalom közepén. A szökőkút és a körülötte lévő padok is spanyol csempéből vannak kirakva, és persze vízköpő békék is megtalálhatóak. Érdekesség, hogy interneten nem találtam róla sokat. A tér neve a Julion tér,  a padokat az 1920-as évekből származó keràmiàbòl készült hirdetések díszítik. 

A park mellett hùződil a Rambla del General Franco,  ami egy hosszú sugarùt,ott  sétáltunk, játszóztunk, közben belefutottunk egy építkezésbe, ahol mondanom sem kell Flórián teljes extazisba esett. Nevettünk is, hogy elég lett volna egy markoló a közelben , nem kell eddig utazni. Viszont szerencsénk volt, mert pont volt nyitva egy cukrászda közel az építkezéshez, úgyhogy mi oda leültünk Flórián ült a kapuban és mozizott.

 Megjegyzésként annyi, hogy azért volt nagy szó a nyitott cukrászda, mert itt vasárnap nem nagyon van nyitva semmi, legalábbis boltok közül semmi sincs.

Mivel csöpörgött az eső igy visszamentünk a szállásra pihenni, ahol aludt egy nagyot Flóri, majd annyit evett, hogy leírni se merem, de azért azt igen, hogy desszertnek egy egész mangó lecsúszott. :D

 

Tele pocakkal indultunk el újból sétálni, a terv az volt, hogy Ádám koktélozik valahol, mi meg elleszünk a környéken. végül Flóri olyan komfortos volt, hogy siekrült4 egy korai vacsorát is megejtenünk vele, amit türelmesen végig kocsikázott, játszott.

 Csodás kisfiú, nagyon klasszul viselkedett és klasszul is érezte magát. A vendéglátásról annyit, hogy mi nagyon vártuk az igazi spanyol vendéglátást, de itt nem szeretik a pénzt vagy nem tudom, de vasárnap bezárt minden 5-kor,már ami ki nyitott egyáltalán. Szóval volt olyan hely ahol 3-kor már nem adtak enni, mert 5.kor zárnak.