2018. január 30., kedd

2018. 01. 28. 3. Nap - Round Table vasárnap

India beszélgetésre ébredtünk, Anushree már izgatott,hogy mikor csatlakozunk a reggelihez. Mikor leültünk az asztalhoz, ő épp minket rajzolt le,ahogy Delhiben kirándulunk. Ez az ő ajándéka nekünk. :-)
Együtt indultunk a városba,ma Amit kísér végig minket, a csajok pedig valami Budha napra mentek.
Nagyon nagy távolságok vannak így nagy segítség,hogy kocsival tudjuk bejárni a várost. Első célunk egy iskola amit a helyi Round Table épitetett. Ilyen iskolából  2371 db van!!!! Nem kicsibe nyomják. Tudni kell, hogy az állami iskolák rossz állapotban vannak, vagy egy- egy területen nincsenek is, illetve a legtöbb helyen lányok nem tanulhatnak. A Round Table iskolák azért másabbak,mert pl. van a lányoknak wc,vagy öltöző is.
Egy ilyen iskolában voltunk mi is. ami egyébként kívülről mesés,de a felszerelés,a higiénia és minden egyéb miatt Magyarországon már bezáratásra került volna.
Oda felé vezető úton nem lehetett nem észre venni a nagy társadalmi különbségeket.
Utcáról utcára más réteg lakik,de sokszor csak egy kerítés választja el a nyomort a palotáktól. Merthogy paloták azok vannak bőven. Vagyis itt farmnak nevezik. 3-4 magas betonkerítés, portaszolgálat, mesés növények, hatalmas kapuk, és komoly biztonsági rendszer. Ezek mögött lapulnak az indiai gazdagok és az ő Bentlieik (nem tudom,hogy kell leírni) ott ahol pár méterre tőlük éheznek az utcán.
Na de elég is erről ennyi. Ja rengeteg a kóbor kutya, viszont macskát még egyet sem láttunk.
Kutab Minar: itt van a világ legnagyobb minarete. Itt is megtapasztaltuk az international line előnyét. Még az indiai emberek a  30 rúpiás jegyükért minimum egy órát álltak sorban,mi 500 -ért azonnal kaptunk jegyet. Minden fontos helyet óriási park vesz körül,így a rengeteg ember eloszlik. Delhi első meghatározó  épülete volt anno (ha jól emlékszem), 1309-ben épült. Egyébként itt szinte minden vörös kőből épült,viszont nem szereti a vizet,így sok épület már leomlott.
Na és végre indulunk kávézni! Delhi egyik új hullámos kávézójába a Blue Tokai-ba. 2nap alatt Amit szerintem többször hallotta ennek a kávézónak a nevét, mint eddig valaha. Hát ebben a kávézóban már civilizált körülmények vannak. Ráadás,hogy kiderült Amit unokatesója a menedzsere a kávézónak,így sikerült bejutnunk a pörkölő üzembe is.  Hihetetlen, hogy itt is mennyire kedvesek az emberek. A kávé finom volt, szóval gyorsan be is biztosítottuk magunkat és megvettük az otthoni adagot amit hazaviszünk majd Magyarországra.
Amit már szólt,hogy go,go, go, mert már így is késésben vagyunk. Ők minden hónapban 2x üléseznek. 1 alkalom csak a Tablerek,a másik pedig családi rendezvény, amit minden alkalommal más Tabler szervez. Egy ilyen piknikre csöppentünk bele. Rendkivűl örültek nekünk,  azonnal jöttek, hogy mit eszünk,hogy vagyunk, egyből mindenki velünk foglalkozott. Érdekes volt, hogy minden kaját amit kóstoltattak a csajok hozzátették,hogy "it is home made" "it is home made" - ennek valószínű az az oka,hogy nekik picit több pénzük van az átlagnál,így biztosan a konyhalányuk készítette. Merthogy itt még jelen van ez a fajta különbség is. Itt a jobb anyagi helyzetben lévő embereknek szolgáik vannak. Van takarítónő, konyhalány, a társasházban minden reggelre lemossák az autódat. Amitéknak is van, kérdeztük mennyi pénzbe kerül ez, és hát havi 15-20 ezer forint. Egyébként annyira komolyan megy a dolog,hogy térden állva mosák a padlót, nem szólaltak meg a jelenlétünkben és hasonlók. Szóval itt szolgaság van.
Egyébként ebben az országban,ha van munkád, vagy picit tanult vagy,akkor szinte hatalmad van. Hierarchia van teljes mértékben.
Egyébként az indiai emberek végtelenül alázatosak.
Visszatérve a piknikre,  finom indiai kajákat ettünk,egy gyönyörű és óriási parkban. Ez Delhi Central Parkja. 
A fiúk persze Round Table hagyománynak megfelelően,  pineket adtak egymásnak,és "laláztak" egyet a parkban. Jó érzés a világ végére eljönni úgy, hogy itt az ígéretek tényleg igazak, tudjuk,hogy itt ha azt mondják,hogy várnak vissza bármelyikük otthonába az valóban így van.
Természetes Ádám már össze haverkodott Amit kislányával,szóval lehet nyúzni. :-D
Az utunkat ismét hárman folytattuk, Anushreenak nem való Old Delhi az apja szerint.  Ez az óváros, rengeteg árussal, fura fazonnal. Hát megmondom őszintén,hogy ha Amit nincs velünk akkor nagyon féltem volna. Ja Amit majd 2m magas,így eléggé kitűnik a többi indiai embertől ezzel is tekintélyt parancsolva magának. Szóval ok, csekkoltuk,szép, durva igazi Indiai élet de ok elég volt.
Visszafelé kipróbáltuk a metrot,na ez megrázó élmény volt. Összezsúfolva egyrészt rengeteg emberrel,másrészt itt nőnek lenni nem könnyű.
Más kapun kell bemenned, más a biztonsági ellenőrzés is. Mi Amittal vegyes kabinba szállhattunk be,ez azt jelenti, hogy utazhattam velük. Az egyedül utazó nőknek,külön kabin van. Itt mondjuk a nők védelme miatt,mert rengeteg a molesztálás, erőszakos közeledés,olykor sajnos a nemi erőszak.
Szomorú tény,hogy nem csak Amit miatt éreztem magam biztonságban hanem, mert itt az áldozatok 90%-a gyerek. Borzasztó világ ez. Amit mesélte, hogy van egy város Indiában, ahol a molesztálókat a mai napig lefejezik.
Metrot elhagyva irány az autó, megyünk a csajokért a nagyszülőkhöz és indulunk haza. Mikor odaértünk beinvitáltak Amit szülei,hiszen nekik is nagy szó,hogy Európából vannak náluk vendégek. Amit apukája bontott nekünk egy jópár éve őrzött whiskeyt, sztorizgatott,hogy volt már Ausztriában, mesélt magáról, Indiáról. Egyébként 70 éves,de a wifi routert,úgy kezelte, mint mi, na nem csoda valakit meg akart nézni facebookon :-D :-D
Hosszú nap volt a mai is, ma otthon töltjük velük az estét.  A gyerekek itt is igazi gyerekek, épp akkor akarnak elaludni a kocsiban, mikor már lassan hazaérkezünk szóval közös feladat volt Anushree ébrentartása. Egy csapatként szórakoztattuk, énekeltünk, táncoltunk, bohóckodtunk a kocsiban,hogy ébren maradjon. Ez számomra a legszebb emlék az ittlétünkben. 2 napja vagyunk itt velük, de úgy éreztem magam mintha Lilit vagy Lénát szórakoztatnánk,mintha a saját családomban lennék. Nagyon jó érzés. A világ végére jöttünk és Atomic Kittent éneklünk a kocsiban együtt,csodás ez a befogadás :-) <3
Otthon átadtuk az otthonról hozott ajándékokat nekik. Nagyon örültek mindenek,Anushreetól hatalmas ölelést kaptunk.
Ja, Amiték olyan szépen nevelik a gyereket ebben a világban,hogy csak remélni tudom,hogy egyszer nekünk is sikerül legalább hasonlóan.
Mikor Anushree aludni ment, mi még iszogattunk, csatlakozott egy friss tabler is, beszélgettünk, és csak csodálkoztunk, hogy itt vagyunk.  Nyomás aludni, holnap 5:30-kor ébredés.
Azt hiszem életem egyik legszebb napja ez volt. Köszönöm az életnek,hogy ilyen szerencsés vagyok.  Ennyi érzés, ennyi fajta érzés talán sosem tombolt bennem....

Anushree

Helyi motorozás

A kiharcolt jogok, hogy a nőknek is lehessen WC

Round Table Piknik

Fő a biztonság, együtt utazik a család

Kávépörkölőben

Mi :)

Kutab Minar- a legnagyobb minaret


It is home made

Elnöki üdvözlet

Indiai Round Table és családjaik

Street 

Kabát volt rajtam, de így is fel kellett vennem, mert nem lehet kint még a nyakam se. 


Old Delhi

Old Delhi


Old Delhi utcai konyha


1 megjegyzés:

  1. Egy teljesen más világot ismertetek meg! Örülök, hogy ilyen rendesek mindenhol a vendéglátóitok, segítenek eligazodni ebben az érdekes és különleges világban.

    VálaszTörlés