2019. 04. 01. Hétfő 5. nap

Ma nagyon szépen sütött a nap és 18 C fok volt, igazi séta idő. Gondoltuk mi :D Olyan erős szél fújt, hogy majdnem kedvünket is vette nekünk lányoknak. Rendesen harcoltunk a széllel, de én tudtam, hogy ma is jó nap vár ránk, szóval hajrá, erőt vettünk és mentünk. Hihetetlen, hogy milyen húzatós egy egy utca. Meg is állapítottuk, hogy akárhányszor bementünk valahová, mindig megváltozott az időjárás. 
A mai napot a High Line-on kezdtük, ami egy nagyon laza kis hely. Régebben , sőt manapság a metróknál még nagyon megy, hogy nem a föld alatt hanem a magasban megy a jármű egy magas hídon. A Hidh Line pont ez, egy régi vasúti magas híd van kialakítva az út felett, a házak között, ami egy igen népszerű gyalogos út. nagyon szépen meg volt csinálva, egyrészt még meghagytak egy sínpárt, másrészt parkosítva van, kis teraszokkal, napozó szigetekkel. Nagyon vagány volt a házak között sétálni. Biztos szebb lett volna, ha mondjuk közben nem fújja le a fejünket a szél a helyéről. Szóval a sétát megszakítva lementünk a hídról és volt olyan szerencsém, hogy pontosan egy mentőállomáshoz vitt a lépcső. Jópár mentő kint parkolt, láttam a mentőállomást, de dolgozót sajnos nem sikerült elcsípni. közben Gergőék találtak egy menő kis reggeliző helyet, de mivel mi éhesek pont nem voltunk , fázni viszont annál inkább fáztunk, így átmelegítettük a testünket némi whiskyvel :D 

Miután átmelegettünk és mindenki a komfort zónájába került, akkor vissza a High Linehoz, csodáltuk a várost a magasból és a séta végén egyenesen a Chelsea Marketbe mentünk. Ádám már sokat mesélt róla, egy ez ilyen gourmet pláza szerű. Van bent piac, kézműves eladók, és rengeteg különböző konyha és étterem. Nagyon imádtam azt a helyet. Itt vettem az első kacatokat magamnak, na jó nem kacat, egy torta forma és egy könyv :D Miután bejártuk az egészet, mindenki választott magának egy szimpatikus éttermet és mindenki megvette amit enni szeretett volna. Én igazi amerikai hambit, Ádám pasztrámis szendwichet, Boráék pedig már nem is emlékszem, de valami fini levest ettek. Miközben én vártam a hambim, ott álltam egyedül és annyira átvettem az érzést, hogy azon kaptam magam, hogy dudorászok és szinte táncolok, iszonyat jól éreztem magam. A konyhán dolgozó egyik fiú, jött is, hogy cool vagyok, lőjünk egy képet :D Ja, merthogy mindenhol látvány konyha van és mesés illatok. Na de desszert nélkül nem maradhattam, szóval elmentem egy óriás nutellás, epres palacsintáért, ahol várakozás közben szintén elvegyültem az emberek között, beszélgettünk, ahhh, mindenki olyan jófej volt :) New York laza, jófej, kedves, boldog! Én pedig nagyon boldog és szerelmes, Ádám pedig, mint mindig úriember volt, kaptam tőle rózsát!

Bora és Gergő ma hamarabb hazamentek, mi pedig még andalogtunk az utcán, elmentünk egy kávézóba, ahol Ádám már korábban járt, és Chelsean keresztül mentünk haza.
A fiúk ma este kimenőn voltak, hiszen ma tudta Ádám beváltani a már említett születésnapi ajándékát. Kosármeccsre mentek, ma játszott a Chichago Bulls és a Knicks a Madison S. G. csarnokban. A fiúk nagyon élvezték a meccset, mi pedig a pihenést otthon. Beszélgettünk, nosztalgiáztunk, pezsgőztünk, jövőről beszélgettünk, és nagyon élveztük, hogy New Yorkban vagyunk!