A mai napot mindenki a párjával töltötte, szóval reggeli után szétvált a csapat. Boráék elmentek fánkozni, illetve a Természettudományi múzeumban felkutatták a dinók világát.
Mi sétáltunk a városban. Szokásos Time Square séta, andalgás, kávé, napsütés. Én nagyon szerettem volna felmenni egy kilátóba, és sokan a Top of the rock kilátót ajánlották, hogy talán onnan a legszebb a kilátás. Szóval arra eset a választás, az első állomás a jegy megvétele volt. Nagyon jó rendszer volt,mert nem kellett órákat sorban állni, megvettük a jegyet és kaptunk egy időzónát amikor majd mehetünk. Nekünk így maradt 1 óra szabad időnk, amikor is vissza tértünk a Magnólia cukrászdába. Nagyon menő hely volt, ott készítették előttünk a különféle süteményeket, a kirakatban direkt volt egy nő, aki ott díszítette a tortákat. Itt én is behúztam egy sajttortát, ami fenséges volt. Mikor decemberben megcsináltam a nyelvvizsgámat akkor eldöntöttem, hogy jutalmul fogok venni magamnak egy Fossil karórát. Ádám tanácsára nem vettem meg akkor, mert majd jön egy jó alkalom, amikor olyan helyen vehetem meg ami különleges lesz. Már már le is mondtam róla, mert a pénzem az szaladt, jött ez az utazás, lagzi is lesz, szóval nem ábrándoztam tovább. De ma reggel jött a fizetésem, ami már egy normális fizetés, szóval Ádám azt mondta, használjuk ki azt egy 1 órát amit várnunk kell és menjünk el vegyük meg az órámat! Így történt, hogy a Time Squeren lévő Fossil üzletben megvettem álmaim óráját, a jutalmamat! Jó lesz, hogy amikor ránézek az órámra, mindig ez az utazás fog eszembe jutni.
Lassan visszasétáltunk a Rockefeller Centerhez és mentünk fel a kilátóba. Átestünk a biztonsági ellenőrzésen, és vártunk a liftre. Nagyon okosan van kitalálva, minden várakozási pontnál, van egy plusz kilátó, kisfilm vetítés. Az egyik kisfilm, a kilátó építéséről, és a New York karácsonyfájának múltjáról szólt. Valóban egy filmet néztünk, azzal a különbséggel hogy nem itthonról a kanapéról, hanem ott voltunk, igen ott, a Nagy Almában, Amerikában, New Yorkban.Amikor ez az egész átfutott az agyamban, kirázott a ideg és nagyon rám jött a sírás, a boldogság. Iszonyatosan szerencsések vagyunk, hogy eljutottunk ide is. Köszönöm az életnek, hogy ezt megkaphattuk és Ádámnak is, hogy megtanított, hogy hogyan lehet az álmainkat elérni. Leírhatatlan amit akkor ott éreztem.
A kilátóba lifttel mentünk fel a 67. emeletre, 28 mp. alatt. Az egész várost lehetett ott látni, szép tiszta idő volt. Itt azért elég sok időt eltöltöttünk :)
Időközben meg is éheztünk, Ádám ötletére elmentünk arra a helyre ahol a fiúkkal az előző utazáson megannyiszor kajáltak. ez neki nosztalgia volt, én meg végre kajálhattam ott. Önkiszolgáló étterem, súlyra mérik, de különféle étel volt. Imádtam, komolyan már csak az ételek sokasága is szemet gyönyörködtető volt.
Mi sétáltunk a városban. Szokásos Time Square séta, andalgás, kávé, napsütés. Én nagyon szerettem volna felmenni egy kilátóba, és sokan a Top of the rock kilátót ajánlották, hogy talán onnan a legszebb a kilátás. Szóval arra eset a választás, az első állomás a jegy megvétele volt. Nagyon jó rendszer volt,mert nem kellett órákat sorban állni, megvettük a jegyet és kaptunk egy időzónát amikor majd mehetünk. Nekünk így maradt 1 óra szabad időnk, amikor is vissza tértünk a Magnólia cukrászdába. Nagyon menő hely volt, ott készítették előttünk a különféle süteményeket, a kirakatban direkt volt egy nő, aki ott díszítette a tortákat. Itt én is behúztam egy sajttortát, ami fenséges volt. Mikor decemberben megcsináltam a nyelvvizsgámat akkor eldöntöttem, hogy jutalmul fogok venni magamnak egy Fossil karórát. Ádám tanácsára nem vettem meg akkor, mert majd jön egy jó alkalom, amikor olyan helyen vehetem meg ami különleges lesz. Már már le is mondtam róla, mert a pénzem az szaladt, jött ez az utazás, lagzi is lesz, szóval nem ábrándoztam tovább. De ma reggel jött a fizetésem, ami már egy normális fizetés, szóval Ádám azt mondta, használjuk ki azt egy 1 órát amit várnunk kell és menjünk el vegyük meg az órámat! Így történt, hogy a Time Squeren lévő Fossil üzletben megvettem álmaim óráját, a jutalmamat! Jó lesz, hogy amikor ránézek az órámra, mindig ez az utazás fog eszembe jutni.
Lassan visszasétáltunk a Rockefeller Centerhez és mentünk fel a kilátóba. Átestünk a biztonsági ellenőrzésen, és vártunk a liftre. Nagyon okosan van kitalálva, minden várakozási pontnál, van egy plusz kilátó, kisfilm vetítés. Az egyik kisfilm, a kilátó építéséről, és a New York karácsonyfájának múltjáról szólt. Valóban egy filmet néztünk, azzal a különbséggel hogy nem itthonról a kanapéról, hanem ott voltunk, igen ott, a Nagy Almában, Amerikában, New Yorkban.Amikor ez az egész átfutott az agyamban, kirázott a ideg és nagyon rám jött a sírás, a boldogság. Iszonyatosan szerencsések vagyunk, hogy eljutottunk ide is. Köszönöm az életnek, hogy ezt megkaphattuk és Ádámnak is, hogy megtanított, hogy hogyan lehet az álmainkat elérni. Leírhatatlan amit akkor ott éreztem.
A kilátóba lifttel mentünk fel a 67. emeletre, 28 mp. alatt. Az egész várost lehetett ott látni, szép tiszta idő volt. Itt azért elég sok időt eltöltöttünk :)
Időközben meg is éheztünk, Ádám ötletére elmentünk arra a helyre ahol a fiúkkal az előző utazáson megannyiszor kajáltak. ez neki nosztalgia volt, én meg végre kajálhattam ott. Önkiszolgáló étterem, súlyra mérik, de különféle étel volt. Imádtam, komolyan már csak az ételek sokasága is szemet gyönyörködtető volt.
Innen metróval mentünk tovább, mert van itt New Yorkban egy Kossuth Lajos emlékszobor amit mindenképpen meg akartunk nézni. A metró Harlem, Bronx felé tartott, szóval itt már belecseppentünk abba a környékbe ahol inkább a széleskörűek laknak. Pont iskola idő volt , tele volt a metró fekete gyerekkel és tényleg nagyon vagányak, mindig táncolnak, tipikus mozdulatok. Ezen a vonalon volt az a pont, amikor picit elszégyelltem magam és rájöttem, hogy sajnos bennünk van az előítéletesség, olykor pedig nagyon nem kellene. Történt ugyanis, hogy felszállt egy fekete fickó a metróra, mondjuk elég hirtelen mozdulatokkal, és elég hangosan. Meg is rezzentem, kiestem a komfortzónából és bújtam is Ádámhoz. Aztán valami olyan csodálatos hangot hallottam, hogy még most is libabőrös vagyok. A pasi egy utcazenész volt, aki olyan komoly hangom énekelt, hogy természetesen ott is sírtam. Egy megállónyit énekelt, a Ben E. King: Stand by Me zenéjét, és egyszerűen annyira elkapott minket az érzés, annyira a miénk volt az a néhány perc, hogy nagy valószínűséggel ez lesz az esküvői zenénk is. Köszönöm New York. :)
https://www.youtube.com/watch?v=hwZNL7QVJjE
Elérkezett a pont mikor megláttuk a Kossuth Lajos szobrot, mellette pedig a Magyar Szabadságharc emlékére állított emlékművet. Imádunk utazni, világot bejárni, de jó magyarnak lenni, főleg ilyenkor :) Mivel mesés idő volt aznap, így még Central Park sétát terveztünk mára. Lenyűgöző ez a park. Innen már szintén metróval mentünk haza.
Mivel ma is megtettük a 13 kilométerünket, így lazultunk egy rövidet a szálláson, kicsinosítgattuk magunkat és elmentünk egy helyre amit Ayaj ajánlott. Ő egy New Yorkban élő indiai Tabler, és hát itt is kis kellett a szövetséges. Hiszen egész héten jazz bárba szerettünk volna menni, de mind belépős és nagyon drága hely volt. De Ayaj megoldotta és talált egy tök jó helyet,kis pici hangulatos, 70-es nővel és imádtuk. Ide csatlakozott hozzánk persze Ayaj is, akivel utána elmentünk vacsorázni egy olasz étterembe. A fáradtságnak, pici becsípés is lett a vége, de nagyon nagyon szuper volt ez a nap. Ismét bebizonyította a Round Table, hogy mindenhol lehet rá számítani és mindenhol van egy szerető barát.
Ez egy boldog, sírós nap volt! :D
https://www.youtube.com/watch?v=hwZNL7QVJjE
Elérkezett a pont mikor megláttuk a Kossuth Lajos szobrot, mellette pedig a Magyar Szabadságharc emlékére állított emlékművet. Imádunk utazni, világot bejárni, de jó magyarnak lenni, főleg ilyenkor :) Mivel mesés idő volt aznap, így még Central Park sétát terveztünk mára. Lenyűgöző ez a park. Innen már szintén metróval mentünk haza.
Mivel ma is megtettük a 13 kilométerünket, így lazultunk egy rövidet a szálláson, kicsinosítgattuk magunkat és elmentünk egy helyre amit Ayaj ajánlott. Ő egy New Yorkban élő indiai Tabler, és hát itt is kis kellett a szövetséges. Hiszen egész héten jazz bárba szerettünk volna menni, de mind belépős és nagyon drága hely volt. De Ayaj megoldotta és talált egy tök jó helyet,kis pici hangulatos, 70-es nővel és imádtuk. Ide csatlakozott hozzánk persze Ayaj is, akivel utána elmentünk vacsorázni egy olasz étterembe. A fáradtságnak, pici becsípés is lett a vége, de nagyon nagyon szuper volt ez a nap. Ismét bebizonyította a Round Table, hogy mindenhol lehet rá számítani és mindenhol van egy szerető barát.
Ez egy boldog, sírós nap volt! :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése